Magyar Dalszöveg

You've been awake for hours,
I've been awake for days.
My eyes still feel like I'm asleep
stuck inside an empty dream.
Question if this is even real,
a cliché way for me to feel.
Unfinished messages to send,
I told you I never want to end.

I've watched you break yourself in two
and try to give me half.
And I seem to wonder what it takes to work,
to make this last.

Only two more days,
to kill the mess we've made.
And give the lions something to hunt for.
Cause now the ace is played,
the jester and the queen of spades.
There's nothing left for us to hope for.

And I'd run to the furthest place I need to,
just to hear you laugh.
Cause I need to find out
how it feels to be broken in two halves
Oh.

And do you think I'd run out on you now?
Cause we're still young if we pretend.
Can we go back to when broken things only needed plasters to mend.

Let's stay awake for hours,
just like we did back then.
When you draw pictures on my hand
in permanent marker pen.
We watch the sun go down,
but never fear the end.
Cause I know even in darkness we're
more than friends.

Órákig ébren voltál
Én napokig voltam az
A szemeim úgy érzik, mintha még aludnék
Egy üres álomba szorulva
Megkérdőjelezik, hogy ez igaz-e még
Egy klisés érzés, amit érzek
Befejezetelen üzenetek várnak elküldésre
Megmondtam neked, hogy nem akarom, hogy véget érjen

Néztem, ahogy kettétöröd magad
És az egyik feledet nekem próbálod adni
És elcsodálkozom azon, mibe kerül ezt működtetni
Ezt kitartani

Csak két nap még
Mire ezt a zűrzavart, amit csináltunk, eltüntetem
És adok valamit az oroszlánoknak, amire vadászhatnak
Mert már kijátszottuk az ászt
A jokert és a pikk dámát
Nem maradt semmi, amiben reménykedhetünk

És a legmesszebb futnék, ha kellene
Csak hogy halljam a nevetésed
Mert rá kell jönnöm,
Milyen kettőbe törve lenni

És szerinted elmenekülnék tőled?
Mert még mindig túl fiatalok vagyunk, hogy tettessük
Visszamehetünk azokba az időkbe, amikor az összetört dolgok megjavításához csak gipsz kellett?

Maradjunk ébren órákig
Mint régen
Amikor rajzolgattál a kezemre
Filccel
Nézzük a naplementét
De sosem félünk a végtől
Mert tudom, a sötétségben is
Többek vagyunk barátoknál