Magyar Dalszöveg

[Verse 1: Aristophanes]
The screams that are buried in the lungs
Buried in the bones and the muscles
Unexploded, undeniable
Cram into a sickness
What used to be dry is now sodden
Swollen, meaty, moist and juicy
My teeth are bouncing off it
A woman pulls out the headful of black hair with her bare hands
Walks along the mountain ridges in a dream
Remembrance swarms like mosquitos
Opening up the unfocused eyes
As if… Quick, spread the legs without desire wide
I take a bite, are you still unmoved
You can scream out
Tracing along your spine
My fingers created a cold lake
I look around, no one is guarding
The exhibitionist takes out his coat
And jumps into it with tears on his face

[Verse 2: Aristophanes]
I planned to record your scream as you reached orgasm
But then realize that I’ve pressed the wrong button
The moment has been lost, irretrievable
You lie there
Struggling with the body fluid that is getting cold
Sticky, transparent, elastic flowers in my palm
I’m not satisfied; I want to squeeze more out of your body
The telephone rings at this moment
A herd of deer run past the window and at the same time
Blue winds are dispelled so quickly, wiping out the foams on the margin of the world
Escaping from your half-opened eyes
Picking up the phone, silence comes
The desire just awoken breathes and screams in the receiver
As I listen I lick away every drop of your sweat

[Hook: Aristophanes]
If you can’t scream then swallow it down

[Verse 1: Aristophanes]
A sikolyok, amik el vannak temetve a tüdőben
Eltemetve a csontokban és az izmokban
Fel nem robbant, tagadhatatlan
Belezsúfolva a betegségbe
Ami egykor száraz volt, most átázott
Duzzadt, húsos, nedves és lédús
A fogaim lepattannak róla
Egy nő fekete haját tépi a csupasz kezeivel
Egy álomban sétál a hegygerincek mentén
Az emlékezés rajzik, mint a szúnyogok
Felnyitja a homályosan látó szemeit
Mintha… gyorsan, szenvedély nélkül tárd szét a lábaidat szélesre
Harapok egyet, még mindig mozdulatlan vagy?
Nyugodtan sikíthatsz
Transz a gerinced mentén
Az ujjaim készítettek egy hideg tavat
Körbenézek, senki nem őrzi
A magamutogató leveszi kabátját
És könnyekkel az arcán beleugrik

[Verse 2: Aristophanes]
Azt terveztem, hogy felveszem a sikolyodat, ahogyan eléred az orgazmust
De észrevettem, hogy a rossz gombot nyomtam meg
A pillanat elveszett, helyrehozhatatlan
Te itt fekszel
Küzdesz a testnedvekkel, amik kezdenek kihűlni
Ragadós, átlátszó, rugalmas virágok a tenyeremben
Nem vagyok elégedett, többet akarok kifacsarni a testedből
Ebben a pillanatban megszólal a telefon
Egy csorda őz fut el az ablak mellett és ezzel egy időben
Kék szelek oszlanak el gyorsan, kitörlik a habokat a világ széléről
Menekülés a félig nyitott szemed elől
Felveszem a telefont, a csend beköszönt
A vágy csak felébresztve lélegzik és sikít a kagylóban
Ahogy hallgatom, lenyalom minden egyes izzadtságcseppedet

[Hook: Aristophanes]
Ha nem tudsz sikítani, akkor nyeld le