Magyar Dalszöveg

There's a voice that pulls me stumbling through a symphony
And the less of it I need, the more I get
'Til I'm swept up by the shape of all the centuries
Like an echo in the chambers of my chest

I think she fears I'll be a servant to my history
Or worse, a slave to someone else's misplaced doubts
So I try too hard to kill what's out to kill me
'Til I'm blind and hiding in the lion's mouth

And the words she aches to hear pour through my canyon
And they're singing in the caverns of my limbs
And though I do my best to try to understand them
They only follow me like vultures in the end
I once read that I should write something worth reading
Or I should do something worth writing about
And as my ears they buzz like bees upon the ceiling
I start to pour a little more than I'm allowed

I said our hearts know deeper seasons than our memories
She said "this harvest might sustain us for a year"
And of all the thousand ways the world could tempt me
I've never met a better fighter than her fear

So as I try to breathe the air that she is breathing
And we dance a lightless dance upon my floor
I am burning to tell her she's all i'm needing
But i'm drowned out by all the noise outside the door

Carried by the current of the morning
Miles below the surface of the dawn
This is not the place that I was born in
But it doesn't mean it's not the place where I belong

Van egy hang, ami botladozva áthúz egy szimfónián
És minél kevésbé van rá szükségem, annál többet kapok
Amíg el nem sodor az évszázadok alakja
Mint egy visszhang a mellkasom kamráiban

Azt hiszem, attól fél, hogy a történelmem szolgája leszek
Vagy még rosszabb, valaki más félreértelmezett kételyeinek rabszolgája
Hát túl keményen próbálom megölni, ami odakint megölne engem
Amíg vakon rejtőzködöm az oroszlán szájában

És a szavak, amiket hallani sóvárog, átömlenek a szurdokomon
És a végtagjaim üregeiben énekelnek
És bár megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy megértsem őket
A végén csak úgy követnek, mint a keselyűk
Egyszer azt olvastam, hogy valami olyat kéne írnom, amit érdemes elolvasni
Vagy valami olyat kéne tennem, amiről érdemes írni
És ahogy a füleim úgy zúgnak, mint a méhek a plafonon
Kezdek egy kicsit többet önteni, mint amennyit szabad lenne

Azt mondtam, a szíveink mélyebb évszakokat ismernek az emlékeinknél
Azt mondta, "ez az aratás talán egy évig is eltart minket"
És ezerféle módon megkísérthetne a világ
Sosem találkoztam jobb harcossal a félelménél

Hát ahogy próbálom lélegezni a levegőt, amit ő lélegez
És fénytelen táncot járunk a padlómon
Égek, hogy elmondjam neki, csak rá van szükségem
De elfojtanak az ajtón kívüli hangok

Elvisz a reggel áramlata
Mérföldekkel a hajnal felszíne alá
Nem ezen a helyen születtem
De ez nem jelenti, hogy nem tartozom ide