Iron Maiden - Empire Of The Clouds (2015)
Empire Of The Clouds
Angol dalszövegTo ride the storm, to an empire of the clouds
To ride the storm, they climbed aboard their silver ghost
To ride the storm, to a kingdom that will come
To ride the storm, and damn the rest, oblivion
Royalty and dignitaries, brandy and cigars
Related giant of the skies, you hold them in your arms
The millionth chance they laughed, to take down his majesty's craft
To India they say magic carpet float away,
An October fateful day
Mist is in the trees, stone sweats with the dew
The morning sunrise, red before the blue
Hanging at the mast, waiting for command
His majesty's airship, the R101
She's the biggest vessel built by man, a giant of the skies
For all you unbelievers, the Titanic fits inside
Drum rolled tight, a canvas skin, silvered in the sun
Never tested with the fury, with a beating yet to come
The fury yet to come
In the gathering gloom, a storm rising in the west
The coxswain stared into the plunging weather glass
We must go now, we must take our chance with fate
We must go now, for the politicians he can't be late
The airship crew awake for thirty hours at full stretch,
But the ship is in their backbone, every sinew, every inch
She never flew at full speed, a trial never done
A fragile outer cover, her achilles would become
An achilles yet to come
Sailors of the sky, a hardened breed
Loyal to the king, and an airship creed
The engines drum, the telegraph sounds
Release the cords that bind us to the ground
Said the coxswain, sir, she's heavy, she'll never make this flight
Said the captain, damn the cargo, we'll be on our way tonight
Groundsmen cheered in wonder, as she backed up from the mast
Baptising with her water, from the ballast fore and aft
Now she slips into our past
Fighting the wind as it blows you
Feeling the diesels that push you along
Watching the channel below you
Lower and lower, into the night
Lights are passing below you
Northern France, asleep in their beds
Storm is raging around you
A million to one, that's what he said
Reaper standing beside you
With his scythe cuts to the bone
Panicked to make a decision
Experienced men asleep in their graves
The cover is ripped and she's drowning
Rain is flooding into the hull
Bleeding to death and she's falling
Lifting gas is draining away
„We're down lads”, came the cry, bow plunging from the sky
Three thousand horses silent as the ship began to die
The flares to guide her path ignited at the last
The empire of the clouds, just ashes in our past
Just ashes at the last
Here lie their dreams as I stand in the sun
On the ground where they built, and the engines did run
To the moon and the stars, now what have we done?
Oh the dreamers may die, but the dreams live on
Dreams live on
Dreams live on
Ooh
AFTER THE GREAT AIRSHIP DISEASTER
Now a shadow on a hill, the angel of the east
The empire of the clouds may rest in peace
And in a country churchyard, laid head to the mast
Eight and forty souls, who came to die in france
To ride the storm, they climbed aboard their silver ghost
To ride the storm, to a kingdom that will come
To ride the storm, and damn the rest, oblivion
Royalty and dignitaries, brandy and cigars
Related giant of the skies, you hold them in your arms
The millionth chance they laughed, to take down his majesty's craft
To India they say magic carpet float away,
An October fateful day
Mist is in the trees, stone sweats with the dew
The morning sunrise, red before the blue
Hanging at the mast, waiting for command
His majesty's airship, the R101
She's the biggest vessel built by man, a giant of the skies
For all you unbelievers, the Titanic fits inside
Drum rolled tight, a canvas skin, silvered in the sun
Never tested with the fury, with a beating yet to come
The fury yet to come
In the gathering gloom, a storm rising in the west
The coxswain stared into the plunging weather glass
We must go now, we must take our chance with fate
We must go now, for the politicians he can't be late
The airship crew awake for thirty hours at full stretch,
But the ship is in their backbone, every sinew, every inch
She never flew at full speed, a trial never done
A fragile outer cover, her achilles would become
An achilles yet to come
Sailors of the sky, a hardened breed
Loyal to the king, and an airship creed
The engines drum, the telegraph sounds
Release the cords that bind us to the ground
Said the coxswain, sir, she's heavy, she'll never make this flight
Said the captain, damn the cargo, we'll be on our way tonight
Groundsmen cheered in wonder, as she backed up from the mast
Baptising with her water, from the ballast fore and aft
Now she slips into our past
Fighting the wind as it blows you
Feeling the diesels that push you along
Watching the channel below you
Lower and lower, into the night
Lights are passing below you
Northern France, asleep in their beds
Storm is raging around you
A million to one, that's what he said
Reaper standing beside you
With his scythe cuts to the bone
Panicked to make a decision
Experienced men asleep in their graves
The cover is ripped and she's drowning
Rain is flooding into the hull
Bleeding to death and she's falling
Lifting gas is draining away
„We're down lads”, came the cry, bow plunging from the sky
Three thousand horses silent as the ship began to die
The flares to guide her path ignited at the last
The empire of the clouds, just ashes in our past
Just ashes at the last
Here lie their dreams as I stand in the sun
On the ground where they built, and the engines did run
To the moon and the stars, now what have we done?
Oh the dreamers may die, but the dreams live on
Dreams live on
Dreams live on
Ooh
AFTER THE GREAT AIRSHIP DISEASTER
Now a shadow on a hill, the angel of the east
The empire of the clouds may rest in peace
And in a country churchyard, laid head to the mast
Eight and forty souls, who came to die in france
Felhők birodalma
Magyar dalszövegMeglovagolni a vihart, a felhők birodalmához
Hogy meglovagolják a vihart felmásztak az ezüst szellemükre
Meglovagolni a vihart, egy eljövendő királyságba
Meglovagolni a vihart, és hátrahagyni a többit, feledésbe
Királyság és méltóságok, brandy és szivarok
Összefüggő óriása az egeknek, a kezedben tartod őket
A milliomodik esélyükkor nevettek, hogy felségük gépét leszedjék (ez elég nehéz mondat, nem teljesen vagyok biztos abban, h jó a fordítás)
Indiába azt mondták a varázs szőnyeg elúszik, Egy végzetes októberi nap
Köd van a fák között, harmatot izzad a kő
A reggeli napfelkelte, piros a kék előtt
Lógva az árbocon, parancsra várva
Őfelségének a léghajója, az r101
Ő a legnagyobb ember által épített hajó, az egek óriása
Nektek, az összes hitetlennek, a Titanic belefér
A dob szorosra tekerve, egy vászon bőr, ezüstözve a napban
Dühvel soha nem tesztelt, még nem jött hozzá ütés
A düh még nem jött el
Az összegyűlt homályban, a vihar növekszik nyugaton
A dereglye bámult a zuhanó barométerbe
Muszáj mennünk most, muszáj élnünk a sorsunk esélyével
Muszáj mennünk most, a politikusok miatt ő nem késhet
A léghajó legénysége ébren van 30 órája teljes erőbedobással
De a hajó a hátgerincen van, minden ín, minden hüvelyk
Ő soha nem repült teljes sebességgel, soha nem próbálták
Egy törékeny külső fedél, lesz belőle az achillese
Egy achilles még nem jött
Az ég tengerészei, edzett fajta
Hű a királyhoz, egy léghajó hitvallása
Dübörögnek a motorok, távíró hallatszik
Kiengedik a köteleket amik a földhöz kötnek
A dereglye azt mondta, uram, ő nehéz, soha nem lesz képes erre a repülésre
A kapitány azt mondta, fenébe a szállítmánnyal, ma este úton leszünk
A pályamesterek csodálva éljeneztek, ahogy visszaesett az árbocról
Vízzel megkeresztelték, a nehezéktől az elején és a hátulján
Most becsúszik a múltunkba
Harcolni a széllel, ahogy fúj rád
Érezni a dieseleket(?) amik nyomnak előre
Nézni a csatornát alattad
Lejjebb és lejjebb, az éjszakába
A fények haladnak alattad
Észak Franciaország, alszanak az ágyukban
A vihar dühöng körülötted
A milliótól az egyig, ezt mondta
A kaszás melletted áll
A kaszájával a csontba vág
Pánikban, hogy döntés szülessen
Tapasztalt férfiak alszanak a sírjaikban
A fedele repedt és fuldoklik
Az eső beárad a hajótestbe
Elvérzik és esik
A tartógáz elszáll
Lent vagyunk fiúk, jött a kiáltás, majdnem a végben
3000 csendes ló ahogy a hajó meghal(ez alatt lóerőt ért)
A fáklyák az útján, meggyújtva az utolsóig
A felhők birodalma, csak hamu a múltunkban
Végül csak hamu
Itt fekszenek az álmaik, ahogy a napsütésben állok
A földön ahol építették, és a motorok amik robogtak
A holdhoz és a csillagokhoz, most mit csináltunk?
Az álmodók meghalnak, de az álmok tovább élnek
Az álmok tovább élnek
Az álmok tovább élnek
Ooh
A nagy léghajó katasztrófa után
Most egy árnyék a hegyen, kelet angyala
A felhők birodalma talán békében nyugszik
És egy vidéki templomkertben, fejjel az árbócra fektetve
840 lélek, akik meghalni jöttek Franciaországba
Hogy meglovagolják a vihart felmásztak az ezüst szellemükre
Meglovagolni a vihart, egy eljövendő királyságba
Meglovagolni a vihart, és hátrahagyni a többit, feledésbe
Királyság és méltóságok, brandy és szivarok
Összefüggő óriása az egeknek, a kezedben tartod őket
A milliomodik esélyükkor nevettek, hogy felségük gépét leszedjék (ez elég nehéz mondat, nem teljesen vagyok biztos abban, h jó a fordítás)
Indiába azt mondták a varázs szőnyeg elúszik, Egy végzetes októberi nap
Köd van a fák között, harmatot izzad a kő
A reggeli napfelkelte, piros a kék előtt
Lógva az árbocon, parancsra várva
Őfelségének a léghajója, az r101
Ő a legnagyobb ember által épített hajó, az egek óriása
Nektek, az összes hitetlennek, a Titanic belefér
A dob szorosra tekerve, egy vászon bőr, ezüstözve a napban
Dühvel soha nem tesztelt, még nem jött hozzá ütés
A düh még nem jött el
Az összegyűlt homályban, a vihar növekszik nyugaton
A dereglye bámult a zuhanó barométerbe
Muszáj mennünk most, muszáj élnünk a sorsunk esélyével
Muszáj mennünk most, a politikusok miatt ő nem késhet
A léghajó legénysége ébren van 30 órája teljes erőbedobással
De a hajó a hátgerincen van, minden ín, minden hüvelyk
Ő soha nem repült teljes sebességgel, soha nem próbálták
Egy törékeny külső fedél, lesz belőle az achillese
Egy achilles még nem jött
Az ég tengerészei, edzett fajta
Hű a királyhoz, egy léghajó hitvallása
Dübörögnek a motorok, távíró hallatszik
Kiengedik a köteleket amik a földhöz kötnek
A dereglye azt mondta, uram, ő nehéz, soha nem lesz képes erre a repülésre
A kapitány azt mondta, fenébe a szállítmánnyal, ma este úton leszünk
A pályamesterek csodálva éljeneztek, ahogy visszaesett az árbocról
Vízzel megkeresztelték, a nehezéktől az elején és a hátulján
Most becsúszik a múltunkba
Harcolni a széllel, ahogy fúj rád
Érezni a dieseleket(?) amik nyomnak előre
Nézni a csatornát alattad
Lejjebb és lejjebb, az éjszakába
A fények haladnak alattad
Észak Franciaország, alszanak az ágyukban
A vihar dühöng körülötted
A milliótól az egyig, ezt mondta
A kaszás melletted áll
A kaszájával a csontba vág
Pánikban, hogy döntés szülessen
Tapasztalt férfiak alszanak a sírjaikban
A fedele repedt és fuldoklik
Az eső beárad a hajótestbe
Elvérzik és esik
A tartógáz elszáll
Lent vagyunk fiúk, jött a kiáltás, majdnem a végben
3000 csendes ló ahogy a hajó meghal(ez alatt lóerőt ért)
A fáklyák az útján, meggyújtva az utolsóig
A felhők birodalma, csak hamu a múltunkban
Végül csak hamu
Itt fekszenek az álmaik, ahogy a napsütésben állok
A földön ahol építették, és a motorok amik robogtak
A holdhoz és a csillagokhoz, most mit csináltunk?
Az álmodók meghalnak, de az álmok tovább élnek
Az álmok tovább élnek
Az álmok tovább élnek
Ooh
A nagy léghajó katasztrófa után
Most egy árnyék a hegyen, kelet angyala
A felhők birodalma talán békében nyugszik
És egy vidéki templomkertben, fejjel az árbócra fektetve
840 lélek, akik meghalni jöttek Franciaországba
Facebook hozzászólások