Magyar Dalszöveg

Love, let me sleep tonight on your couch
And remember the smell of the fabric
Of your simple city dress

Oh, that was so real
Oh, that was so real
Oh, that was so real

We walked around 'til the moon got full like a plate.
And the wind blew an invocation
And I fell asleep at the gate
And I never stepped on the cracks
'Cause I thought I'd hurt my mother
And I couldn't awake from the nightmare,
That sucked me in and pulled me under
Pulled me under

Oh, that was so real
Oh, that was so real
Oh, that was so real

I love you
But I'm afraid to love you

I love you
But I'm afraid to love you
I'm afraid

Oh, that was so real
Oh, that was so real
Oh, that was so real

Oh, that was so real
Oh, that was so real
Oh, that was so real
Real, real, real

Szerelmem, hadd aludjak ma éjjel a kanapédon
És hadd emlékezzek a szövet illatára
Az egyszerű városi ruhádra

Ó, ez olyan valóságos volt
Ó, ez olyan valóságos volt
Ó, ez olyan valóságos volt

Sétálunk, amíg a Hold olyan kerek nem lesz mint egy tányér
És a szélben fohászkodom
Elaludtam a kapunál
És soha nem lépkedtem repedéseken
Mert azt gondoltam, hogy így megbántom anyámat
És nem bírtam felébredni a rémálomból, ami
Folyton megszívatott és a mélybe húzott

Ó, ez olyan valóságos volt
Ó, ez olyan valóságos volt
Ó, ez olyan valóságos volt

Szeretlek,
De félek szeretni téged

Szeretlek,
De félek szeretni téged
Félek

Ó, ez olyan valóságos volt
Ó, ez olyan valóságos volt
Ó, ez olyan valóságos volt

Ó, ez olyan valóságos volt
Ó, ez olyan valóságos volt
Ó, ez olyan valóságos volt
Valóságos, valóságos, valóságos