Magyar Dalszöveg

I’m aching and you’re aching with these dull and empty hearts,
We’re waiting for somebody to rip our ribs apart,
And to seize with a steady hand our dull and empty hearts,
Our hearts.

I’m taking and you’re taking we’ve forgotten how to give,
I’m faking it, you’re breaking it and its just the way it is,
So we’ll leave here tonight but not before we give each other back our hearts.

Cos our love,
Left us long ago,
When we were both asleep,
Leaving blood stains in the snow,
Leaving blood stains in the snow.

I’m waiting and you’re waiting but this trains not gonna come,
You’re voice has started grating and I hate what we’ve become,
See there’s no future at this station we’re just feeding off the crumbs,
of our hearts.

I’m shaking and you’re shaking its just the way its got to be,
In this love abandoned Autumn we’ll go raking up the leaves,
The leaves that have fallen from these cold and dying trees in our hearts.

Cos our love,
Left us long ago,
When we were both asleep,
Leaving blood stains in the snow.

Well I’m lonely like you’re lonely,
But its only cos its thrown me,
Like its thrown you I don’t own you,
And my darling you don’t own me,
And its kicking and its yelling,
And its bruising and its swelling,
But the writings on the wall,
And we both know what its been telling us to do,
Telling us to do.

Well I’m crying and your crying in to silent salty lakes,
The road has turned to ice and we haven’t any brakes,
So while the wall keeps getting closer,
I fear its too late not to break our hearts.

Fáj nekem és neked is, az unalmas és üres szíved
Várunk valakire, hogy szétszakítsa a bordáinkat
És az unalmas és üres szíveinket biztos kézzel megmarkolja
A szívünket

Én is elveszek, és te is elveszel, elfelejtettük, hogyan kell adni
Megjátszom, te összetöröd és ez így van
Szóval elmegyünk ma éjjel, de nem azelőtt, mielőtt visszaadnánk egymásnak a szíveinket

Mert a szerelmünk
Sokkal hamarabb elment
Amikor mindketten aludtunk
Vérfoltokat hagyott a hóban
Vérfoltokat hagyott a hóban

Én várok és te is vársz, de ez a vonat nem fog jönni
A hangos elkezdett reszelni, és utálom azt, amivé lettünk
Látod, nincs jövő ennél az állomásnál, mi csak a szívünk
Morzsáit esszük

Remegek és te is remegsz, így kell ennek lennie
Ebben a szerelemben, elhagyatott őszben össze kell szednünk a leveleket
A leveleket, amik lehullottak ezekről a hideg és haldokló fákról a szívünkben

Mert a szerelmünk
Sokkal hamarabb elment
Amikor mindketten aludtunk
Vérfoltokat hagyott a hóban

Nos, magányos vagyok, úgy, mint te
De csak azért, mert megdobott, úgy
AHogy téged megdobott, nem vagy az enyém
És Kedvesem, én sem vagyok a tiéd
És rugdos és üvölt
És belilul és felpuffad
De az írások a falon
És mindketten tudjuk, mit mondott nekünk, mit tegyünk
Mit tegyünk

Nos, sírok és te is sírsz, vele csendes, sós tavakba
Az út jéggé változott és nincsen fékünk
Szóval amíg a falak közelednek
Attól tartok, túl késő nem összetörni a szíveinket