Queen - '39 (1975)
'39
Angol dalszövegIn the year of '39 assembled here the Volunteers
In the days when lands were few
Here the ship sailed out into the blue and sunny morn
The sweetest sight ever seen.
And the night followed day
And the story tellers say
That the score brave souls inside
For many a lonely day sailed across the milky seas
Never looked back, never feared, never cried.
Don't you hear my call though you're many years away
Don't you hear me calling you
Write your letters in the sand
For the day I take your hand
In the land that our grandchildren knew.
In the year of '39 came a ship in from the blue
The volunteers came home that day
And they bring good news of a world so newly born
Though their hearts so heavily weigh
For the earth is old and grey, little darling we'll away
But my love this cannot be
For so many years have gone though I'm older but a year
Your mother's eyes from your eyes cry to me.
Don't you hear my call though you're many years away
Don't you hear me calling you
Write your letters in the sand
For the day I take your hand
In the land that our grandchildren knew.
Don't you hear my call though you're many years away
Don't you hear me calling you
All your letters in the sand cannot heal me like your hand
For my life
Still ahead
Pity Me.
In the days when lands were few
Here the ship sailed out into the blue and sunny morn
The sweetest sight ever seen.
And the night followed day
And the story tellers say
That the score brave souls inside
For many a lonely day sailed across the milky seas
Never looked back, never feared, never cried.
Don't you hear my call though you're many years away
Don't you hear me calling you
Write your letters in the sand
For the day I take your hand
In the land that our grandchildren knew.
In the year of '39 came a ship in from the blue
The volunteers came home that day
And they bring good news of a world so newly born
Though their hearts so heavily weigh
For the earth is old and grey, little darling we'll away
But my love this cannot be
For so many years have gone though I'm older but a year
Your mother's eyes from your eyes cry to me.
Don't you hear my call though you're many years away
Don't you hear me calling you
Write your letters in the sand
For the day I take your hand
In the land that our grandchildren knew.
Don't you hear my call though you're many years away
Don't you hear me calling you
All your letters in the sand cannot heal me like your hand
For my life
Still ahead
Pity Me.
'39
Magyar dalszöveg1939 évében összeálltak az önkéntesek
A napokban, amikor kevés föld volt
Itt a hajó elvitorlázott a kékségbe és a napos reggelben
A legédesebb látvány, amit valaha láttam
És az éjszakát nap követte
És azt mondják a történetmesélők
Hogy a bátor lelkek csoportja benne
Sok magányos napon a habos tengeren vitorlázott
Sosem nézett vissza, nem félt, nem sírt
Nem hallod a hívásom évekkel messzebbről?
Nem hallod, hogy szólítalak?
A leveleid a homokba írod
A napért, amikor megfogom a kezed
Egy földön, amit az unokáink ismertek
1939 évében érkezett egy hajó a semmiből
Az önkéntesek hazajöttek azon a napon
És egy új világról hoznak örömhírt
De a szívünk olyan nehéz
Mert a föld öreg és ősz, Kedveském, elmegyünk
De Szerelmem, ez nem lehet
Annyi év telt el, és egy évvel sem vagyok idősebb
Az anyád szemei sírnak a tiédből
Nem hallod a hívásom évekkel messzebbről?
Nem hallod, hogy szólítalak?
A leveleid a homokba írod
A napért, amikor megfogom a kezed
Egy földön, amit az unokáink ismertek
Nem hallod a hívásom évekkel messzebbről?
Nem hallod, hogy szólítalak?
A homokba írt leveleid nem tudnak úgy meggyógyítani, mint a kezed
Az életem
Előttem van még mindig
Szánj meg
A napokban, amikor kevés föld volt
Itt a hajó elvitorlázott a kékségbe és a napos reggelben
A legédesebb látvány, amit valaha láttam
És az éjszakát nap követte
És azt mondják a történetmesélők
Hogy a bátor lelkek csoportja benne
Sok magányos napon a habos tengeren vitorlázott
Sosem nézett vissza, nem félt, nem sírt
Nem hallod a hívásom évekkel messzebbről?
Nem hallod, hogy szólítalak?
A leveleid a homokba írod
A napért, amikor megfogom a kezed
Egy földön, amit az unokáink ismertek
1939 évében érkezett egy hajó a semmiből
Az önkéntesek hazajöttek azon a napon
És egy új világról hoznak örömhírt
De a szívünk olyan nehéz
Mert a föld öreg és ősz, Kedveském, elmegyünk
De Szerelmem, ez nem lehet
Annyi év telt el, és egy évvel sem vagyok idősebb
Az anyád szemei sírnak a tiédből
Nem hallod a hívásom évekkel messzebbről?
Nem hallod, hogy szólítalak?
A leveleid a homokba írod
A napért, amikor megfogom a kezed
Egy földön, amit az unokáink ismertek
Nem hallod a hívásom évekkel messzebbről?
Nem hallod, hogy szólítalak?
A homokba írt leveleid nem tudnak úgy meggyógyítani, mint a kezed
Az életem
Előttem van még mindig
Szánj meg
Facebook hozzászólások