Magyar Dalszöveg

Once you could pass by, once you could find me
Then you'd fall for me, and you could take me in an instant
Or maybe stay with me, settle down with me
Simply embrace me, and you'd just listen and ask me

Once you could tighten me, then you could caress me
Once you could fold me, then assemble me
Once you could spin me, then you could slow me down
Once you could lock me up, once you could release me

Once you could lean on me, then you'd really want me
And then I could just lay there, then tremble a bit
Once you could chase me away, then cry for me
Then you'd embrace me, and I'd let you reconcile

Once you could let my fly, put me right in the wind
Then gentle hold me, lay me next to you
Once you could praise me, proudly look around
Then you could pick me up, and you’d buy me a drink

Once you could fool me, like you didn't love me
Then you could hug me: "I was just joking, laugh at it"
Once you could dissamble me, then put me back together
Once you could pocket me, once you could unbutton me

Once you could play the piano, aria for me
Compose one or two for me, and you'd think about me
And then all the sudden you could fall in silent, you'd look at me
Waiting for applause, you could wait, you could wait

Once you could bath me, then wipe me
Then could comb me, and maybe even paint me
Once you could draw me, and then fill the gaps with colour,
Once you could decorate me, then you'd really love me

Once you could knock, as it weren’t you
Then you would laugh big, like it was you
Once you could engage me, you could buy a diamond ring
Then you could pretend, like you actually exist…

Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál,
És akkor belém eshetnél, s rögtön el is vihetnél.
Vagy inkább ott maradhatnál, nálam bekuckózhatnál.
Simán átölelhetnél, csak hallgatnál és kérdeznél.

Egyszer megszoríthatnál, aztán megsimíthatnál,
Egyszer összehajthatnál, aztán szétbogozhatnál,
Egyszer megpörgethetnél, aztán le is fékeznél.
Egyszer be is zárhatnál, egyszer kiengedhetnél.

Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,
S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék.
Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél
Aztán átölelhetnél, s hagynám: kiengesztelnél.

Egyszer megröpíthetnél, széllel szemben engednél.
Aztán szépen leszednél, magad mellé fektetnél.
Egyszer megdicsérhetnél, büszkén körbe nézhetnél,
A végén összeszedhetnél, és egy bambit fizetnél.

Egyszer megviccelhetnél, mintha nem is szeretnél,
Aztán átölelhetnél: Ronda vicc volt, röhögjél!
Egyszer szét is kaphatnál, aztán összerakhatnál.
Egyszer zsebre vághatnál, aztán kigombolhatnál.

Egyszer zongorázhatnál, s hozzá áriázhatnál,
Egy-két dalt komponálnál, rólam áradozhatnál.
Aztán elnémulhatnál, s kérdőn rám pillanthatnál,
Egy kis tapsra várhatnál, várhatnál, várhatnál...

Egyszer megfürdethetnél, aztán megtörölhetnél,
Aztán megfésülhetnél, aztán ki is festhetnél.
Egyszer megrajzolhatnál, aztán kiszínezhetnél,
Aztán megszépítgetnél, akkor nagyon szeretnél.

Egyszer úgy kopoghatnál, mintha nem is te volnál,
Aztán nagyot nevetnél, mintha mégis te lennél.
Egyszer eljegyezhetnél, gyémánt gyűrűt vehetnél.
S akkor úgyis tehetnél, mintha tényleg léteznél...