Magyar Dalszöveg

Searching for solace in a toxic temple
Fragments of lead climbing through your head
Stones load your coat as you wade through the winter current
Dancing with the dead on the riverbed
Wanton hanging of the wise pale king
And I see myself

Here we dream in a bed of seamless sleep
The rain never wakes you from your descent
Sinking through subtle waves that disguise the current down below
You're pulled in the undertow

Intricate: I watched the world dance inside your head
Ephemeral: everything created must expire
Misery: losing hope for a dying world
Or did we lose hope in ourselves, my ineffable?

Words lose sound with every fathom, further down

Torn between two worlds
Floundering in a state of metaxis
One is waning, one is dead
In both, we feel too much, we feel too much

Intricate: I watched the world dance inside your head
Ephemeral: everything created must expire
Misery: losing hope for a dying world
Or did we lose hope in ourselves, my ineffable?

Most nights we merge into one dream
You mouth that four word sundering
Soundless, but somehow deafening
"I can't go on"
I'll strain my voice to make you relent
But the tide holds me in my dissent
We're bound to each other in the undertow
You were my ineffable

Magányt keresel egy mérgező templomban
Sörét darabok másznak át a fejeden
Kövekkel van tele a kabátod, ahogy belegázolsz a téli áramlatba
A holtakkal táncolsz a folyómederben
Buja akasztása a bölcs sápadt királynak
És látom magam

Itt álmodunk, egy ágyban makulátlan álmokkal
Az eső sosem ébreszt fel az esésből
Lesüllyedsz a finom hullámokon át, amik elrejtik az áramlatot odalent
Lehúz a hullámtörésbe

Zavaros: néztem a világot táncolni a fejedben
Múló: minden teremtménynek le kell járnia
Nyomorúság: elveszíteni a reményt egy haldokló világért
Vagy önmagukban veszítettük el a reményt, te megfogalmazhatatlanom?

A szavak elvesztik a hangot, minden méterrel lejjebb

Szétszakadva két világ között
Vergődöm két világ közötti állapotban
Az egyik hanyatlik, a másik halott
Mindkettőben túl sokat érzünk, túl sokat érzünk

Zavaros: néztem a világot táncolni a fejedben
Múló: minden teremtménynek le kell járnia
Nyomorúság: elveszíteni a reményt egy haldokló világért
Vagy önmagukban veszítettük el a reményt, te megfogalmazhatatlanom?

A legtöbb éjszakán beleolvadunk egy álomba
Tátogod azt négy szót szétválva
Hangtalanul, de valahogy fülsüketítően
"Nem tudok tovább menni"
Erőltetem a hangom, hogy megenyhülj
De az ár visszatart
Egymáshoz vagyunk kötözve a hullámtörésben
Te voltál az én megfogalmazhatatlanom