Trisha Yearwood - I Don't Paint Myself Into Corners (2001)
I Don't Paint Myself Into Corners
Angol dalszövegIt took a while for me to see things as they were
In the light of truth, it wasn't you, it was me
I let myself get used to drownin' in the hurt
Against the wall; who'd've thought it was me?
From there, I couldn't even look over my shoulder
I kicked down all the walls and started all over
And I don't paint myself into corners anymore
In a brittle heart of clay
I threw my brushes away
The tools of the trade
That chained your memory to me
Are out the door
I don't paint myself into corners anymore
When you left, you left me with no other choice at all
But to sink to my knees and cry
I never knew just how far a soul could fall
Like a rock, couldn't stop, didn't try
I locked myself behind shades of misery, yeah
But when I let you go, I set myself free
And I don't paint myself into corners anymore
In a brittle heart of clay
I threw my brushes away
The tools of the trade
That chained your memory to me
Are out the door
I don't paint myself into corners anymore
Yeah, the tools of the trade
That chained your memory to me
Are out the door
I don't paint myself into corners anymore
I don't paint myself into corners anymore
In the light of truth, it wasn't you, it was me
I let myself get used to drownin' in the hurt
Against the wall; who'd've thought it was me?
From there, I couldn't even look over my shoulder
I kicked down all the walls and started all over
And I don't paint myself into corners anymore
In a brittle heart of clay
I threw my brushes away
The tools of the trade
That chained your memory to me
Are out the door
I don't paint myself into corners anymore
When you left, you left me with no other choice at all
But to sink to my knees and cry
I never knew just how far a soul could fall
Like a rock, couldn't stop, didn't try
I locked myself behind shades of misery, yeah
But when I let you go, I set myself free
And I don't paint myself into corners anymore
In a brittle heart of clay
I threw my brushes away
The tools of the trade
That chained your memory to me
Are out the door
I don't paint myself into corners anymore
Yeah, the tools of the trade
That chained your memory to me
Are out the door
I don't paint myself into corners anymore
I don't paint myself into corners anymore
Nem festem magamat sarkokba
Magyar dalszövegEgy időbe beletelt annak látnom a dolgokat, amik
A valóság fényében, nem te voltál, nem is én
Hagytam, hogy megszokjam, hogy a fájdalomban fulladozom
A fallal szemben, ki gondolta volna, hogy én vagyok
Onnan nem is tudtam átnézni a vállam felett
Lerúgtam az összes falat és újrakezdtem
És már nem festem magamat a sarkokba
Egy morzsolódó agyagszívbe
Eldobtam az ecseteimet
A csere eszközei
Amik az emlékedet hozzám láncoltál
Már nincsenek itt
És már nem festem magamat a sarkokba
Amikor elmentél, nem hagytál nekem más döntést
Csak azt, hogy térdre csússzak és sírjak
Sosem tudtam, milyen messzire eshet egy lélek
Mint egy kő, nem tudtam megállni, nem próbáltam
Szenvedés árnyalatai mögé zártam magamat, igen
De amikor elengedtelek, magamat szabadítottam fel
És már nem festem magamat a sarkokba
Egy morzsolódó agyagszívbe
Eldobtam az ecseteimet
A csere eszközei
Amik az emlékedet hozzám láncoltál
Már nincsenek itt
És már nem festem magamat a sarkokba
Igen, a csere eszközei
Amik az emlékedet hozzám láncoltál
Már nincsenek itt
És már nem festem magamat a sarkokba
És már nem festem magamat a sarkokba
A valóság fényében, nem te voltál, nem is én
Hagytam, hogy megszokjam, hogy a fájdalomban fulladozom
A fallal szemben, ki gondolta volna, hogy én vagyok
Onnan nem is tudtam átnézni a vállam felett
Lerúgtam az összes falat és újrakezdtem
És már nem festem magamat a sarkokba
Egy morzsolódó agyagszívbe
Eldobtam az ecseteimet
A csere eszközei
Amik az emlékedet hozzám láncoltál
Már nincsenek itt
És már nem festem magamat a sarkokba
Amikor elmentél, nem hagytál nekem más döntést
Csak azt, hogy térdre csússzak és sírjak
Sosem tudtam, milyen messzire eshet egy lélek
Mint egy kő, nem tudtam megállni, nem próbáltam
Szenvedés árnyalatai mögé zártam magamat, igen
De amikor elengedtelek, magamat szabadítottam fel
És már nem festem magamat a sarkokba
Egy morzsolódó agyagszívbe
Eldobtam az ecseteimet
A csere eszközei
Amik az emlékedet hozzám láncoltál
Már nincsenek itt
És már nem festem magamat a sarkokba
Igen, a csere eszközei
Amik az emlékedet hozzám láncoltál
Már nincsenek itt
És már nem festem magamat a sarkokba
És már nem festem magamat a sarkokba
Facebook hozzászólások