Magyar Dalszöveg

Here is the soul of a man
Here in this place for the taking
Clothed in white, stand in the light
Here is the soul of a man

Time to speak with the shaman again
Conjure the jester again
Black dog in the ruins is howling my name
So here is the soul of a man

When the world was virgin
Before the coming of men
Just a solar witness
The beginning of the end
From a world of magma
To a cold rock face
The ascent of madness
And a human race

We are strange believers all of us
There are stranger truths immortal lust
We rise from slumber he calls our name
Recalls our number abide with pain

Reef in a sail at the edge of the world
If eternity should fail
Waiting in line for the ending of time
If eternity should fail
Reef in a sail at the edge of the world
If eternity should fail
Waiting in line for the ending of time
If eternity should fail

To god’s illusion which I recall
Was our delusion
Before the fall
The angels come and the angels go
But the lord of light shining below

Eternal blackness beyond the stars
We think our wisdom will get that far
At the master’s table the table’s bare
No land of plenty, devastation, despair

Reef in a sail at the edge of the world
If eternity should fail
Waiting in line for the ending of time
If eternity should fail
Reef in a sail at the edge of the world
If eternity should fail
Waiting in line at the ending of time
If eternity should fail

Reef in a sail at the edge of the world
If eternity should fail
Waiting in line for the ending of time
If eternity should fail
Reef in a sail at the edge of the world
If eternity should fail
Waiting in line at the ending of time
If eternity should fail
Reef in a sail at the edge of the world
If eternity should fail
Waiting in line at the ending of time
If eternity should fail
Reef in a sail at the edge of the world
If eternity should fail
Waiting in line at the ending of time
If eternity should fail

Good day
My name is Necropolis
I am formed of the dead
I am the harvester of the soul meat
And I suck the lives from around my bed
My own two sons I gave them breath
And I filled their living corpses with my bile
What humanity I knew I have long forgotten
For me eternity is nothing
But a short while

Itt van egy ember lelke
Itt a hely az elvételre
Fehérbe öltöztetve, a fényeben áll
Itt egy ember lelke

Ideje ismét a sámánal beszélni
Megidézi ismét a bolondot
Fekete kutya a romok között a nevem vonítja
Hát itt egy ember lelke

Amikor a világ még szűz volt
Az emberiség eljövetele előtt
Csak egy nap tanúja
A vég kezdete
Egy magma világból
Egy hideg szikla archoz
A őrültség felemelkedése
És egy emberi faj

Mindannyian furcsa hívők vagyunk
Léteznek szokatlanabb igazságok, halhatatlan sóvárgás
Álmunkból ébredünk, ő nevünket stólítja
Emlékszik a számunkra, fájdalommal marad

A világ szélén vitorlázik
Ha az örökkévalóság meghiúsulna
A sorban áll az idők végéért
Ha az örökkévalóság meghiúsulna
A világ szélén vitorlázik
Ha az örökkévalóság meghiúsulna
A sorban áll az idők végéért
Ha az örökkévalóság meghiúsulna

Az isten illúziójára én úgy emlékszem
A mi csalódásunk volt
A bukás előtt
Az angyalok jönnek és mennek
De a fény ura ragyok alant

Örök feketeség a csillagokon túl
Azt hisszük a bölcsességünk majd odáig is elvezet
A mester asztalánál, az asztal csupasz
A jólét, pusztulás, kétségbeesés földje nincs

A világ szélén vitorlázik
Ha az örökkévalóság meghiúsulna
A sorban áll az idők végéért
Ha az örökkévalóság meghiúsulna
A világ szélén vitorlázik
Ha az örökkévalóság meghiúsulna
A sorban áll az idők végéért
Ha az örökkévalóság meghiúsulna

A világ szélén vitorlázik
Ha az örökkévalóság meghiúsulna
A sorban áll az idők végéért
Ha az örökkévalóság meghiúsulna
A világ szélén vitorlázik
Ha az örökkévalóság meghiúsulna
A sorban áll az idők végéért
Ha az örökkévalóság meghiúsulna
A világ szélén vitorlázik
Ha az örökkévalóság meghiúsulna
A sorban áll az idők végéért
Ha az örökkévalóság meghiúsulna
A világ szélén vitorlázik
Ha az örökkévalóság meghiúsulna
A sorban áll az idők végéért
Ha az örökkévalóság meghiúsulna

Jó napot
A nevem Necropolis
Én a holtakból lettem alakítva
Én vagyok a lélek husának aratója
És az életeket szívom az ágyam körül
A két gyermekem én adtam lélegzetet
És én töltöttem mem az élő hullájukat a saját epémmel
Ami emberéseget ismertem azt már rég elfeledtem
Számomra az örökkévalóság nem több
Csak egy rövid idő