Magyar Dalszöveg

On the other side of the famous idol rapper
Stands my weak self, it’s quite dangerous
Depression, OCD, they keep coming back again from time to time
Hell no perhaps that might be my true self
Damn huh feeling estranged in reality
The conflict with ideal, my head hurts
Around the age of 18, socio-phobia developed in me
Right, that was when my mind was gradually polluted

At times I’m scared of myself too,
Self hated and thanks to the depression that takes over me
Min Yoongi is dead already (I’m dead)
Comparing my dead passion with others, it’s now a part of my daily life

On the first visit to psychiatric ward, my parents came up with me
We listened to the consultation together, my parents said they don’t truly understand me
I don’t understand myself well either, then who would understand?
Friend? Or you? Nobody knows me well

The doctor asks me
I answered without any hesitation that I have done

Habitual saying uh I don’t give a shit I don’t give a fuck
All those words uh those words are said to hide my weak self
Those days I wish I could erase
Right, that performance day which I don’t remember very well
The day I confronted myself when I hid inside the toilet because I was scared of people

That time I, that time I
I thought success will make everything fine
But you see, but you see
As time goes by, I feel like I’m turning into a monster

I’ve exchanged my youth for success, and that monster demands for more wealth
At times it puts a collar on my neck to ruin and swallow me with greed
Some try to shut my mouth and say I should swallow both good and evil
I don’t want it they want me to leave this hill

shit shit I got it so stop it
I’m the root of all this so I’ll stop myself
If my misfortune is your happiness, I’ll happily stay unfortunate
If I’m the figure of hate, I’ll get on the guillotine

The things I’ve imaged about turns into reality
My childhood dreams are in front of my eyes
The night when I performed in front of 2 audience
Now Tokyo Dome is right in front my nose
My one and only life, I can easily live it passionately than any other
my fan my hommie my fam I hope you don’t worry because I’m really okay now damn

I’ve denied my nature many times
My address is idol and I won’t deny
The anguish that dug into my mind countless times
There’s no answer at the end of wandering

My pride which I thought I had given away has turned into self-respect
My fans, keep your head high with pride because who can do it like me uh

Seiko, Rolex, AX (hall) and Gymnastic (stadium)
The heads of thousands nodding to my hand gesture
Show me the money, it’s not that I couldn’t but I didn’t shit
Selling ourselves or not, you all say we couldn’t do it but we didn’t shit
The root of my creativity has tasted the sweet, bitter and shit of this world
Those days when I laid down to sleep on the toilet floor, it’s all memories now uh they’re now memories
My shoulder which shattered thanks to the accident I met during my part time job
The debut which I clung as if it was my life
Who do you think your fool by pretending you’ve gone through all the miseries

Seiko, Rolex, AX (hall) and Gymnastic (stadium)
The heads of thousands nodding to my hand gesture
Sorrow created me uh look at me closely uh
Selling ourselves or not you all say we couldn’t do it but we didn’t shit

Egy híres idol rapper másik oldalán
A gyenge oldalamról nézve, eléggé veszélyes
Depresszió, OCD, időről-időre újra visszatérnek
Isten ments, hogy ezek részei lennének a valódi énemnek
Fenébe, huh, idegennek érezve magam a valóságban
Vitatkozás az ideálról, fáj már a fejem
18 éves korom körül, szociális fóbia kifejlett bennem
Persze, mikor az elmém fokozatosan szennyezett volt

Időközben én is megijedtem magamtól
Öngyűlölet és köszönet a depressziónak, ami elhatalmasodott fölöttem
Min Yoongi már régen meghalt (Meghaltam)
Összehasonlítani az elhalt szenvedélyemet másokéval már a napi életem része

Az elmegyógyintézet első látogatásakor, a szüleim velem jöttek
Mikor közösen hallgattuk a konzultációt, a szüleim azt mondták nem igazán értenek engem
Még náluk jobban sem értem magam, hát akkor kinek kéne értenie?
Egy barátnak? Neked? Senki nem ismer rendesen

Az orvos engem kérdés
Mindenféle gondolkodás nélkül válaszoltam, amit tettem

Szokásosan mondják, nem is sz*rom le, érdekli a f*szt
Minden ilyen szó, ilyen szó csak arra volt jó, hogy elrejtsem vele a gyenge énemet
Azt kívánom, ezeket a napokat bárcsak ki lehetne törölni
A nap, mikor szembeszállva magammal a wc-ben rejtőztem, mert megijesztettek az emberek

Az idő, mikor én, az idő, mikor én
Azt hittem a hírnév mindent egyenesbe hoz
De látod, de látod
Ahogy az idő telik, úgy érzem, mintha szörnyeteggé változnék

A fiatalságomat hírnévre cseréltem, és ez a szörnyeteg még több jólétet követel
Időnként egy gallért helyez a nyakamra, hogy elrontson és elfojtson kapzsisággal
Néha megpróbálom befogni a számat, és lenyelni a jót és a rosszat is
Nem akarom, hogy itt akarjanak hagyni, ezen a dombon

Fenébe, fenébe, felfogtam, abbahagyhatod
Ebben az egészben én vagyok a gyökér, szóval leállítom magam
Ha a szerencsétlenség a boldogságod, akkor boldogan szerencsétlen maradok
Ha én vagyok az utálat mintája, elmegyek a guillotine-hoz

A dolgok, amiket elképzeltem, valósággá válnak
A gyerekkori álmaim a szemem előtt lebegnek
Az este, mikor két meghallgatás előtt teljesítettem
Most a Tokyo Dome van az orrom előtt
Az egy és egyetlen életem, amit könnyedén le tudok élni szenvedélyesebben, bármi másnál
A rajongóim, a barátaim, a családom, remélem nem aggódtok, mert a fenébe is, tényleg rendben vagyok most

Már sokszor visszautasítottam a természetemet
A címem az idol, és nem fogom visszautasítani
A kín, ami számtalanszor belemászott a fejembe
Nincs válasz az utazások végén

A büszkeségem, amiről úgy gondoltam, eldobtam, öntámogatássá változott
Rajongóim, hordd fent a fejed büszkeséggel telve, mert megtudjátok csinálni, mint én uh

Seiko, Rolex, AX (nagyterem) és gimnasztika (stadion)
Ezrek fejei az én kézmozdulataimra forognak
Mutasd a pénzt, nem ez az, amire képtelen voltan, de nem tettem, fenébe
Árulni magunkat, vagy nem, mindenki azt mondja, nem tudjuk megtenni, de nem is tettük, fenébe
A kreativitásom gyökerei édes ízzel járnak, de keserűbbek ennek a világnak a sz*rjainál
Azokon a napokon, mikor lefeküdtem a mosdó padlóján, már mind csak emlék, ezek már csak emlékek
A vállam, ami a részmunkaidős állásom balesetének köszönhetően összetört
A debütálásom, amibe úgy kapaszkodtam, mintha az életem lenne
Ki gondolja, hogy bolond vagy, mert tetteted, hogy minden nyomorúságon keresztül mentél

Seiko, Rolex, AX (nagyterem) és gimnasztika (stadion)
Ezrek fejei az én kézmozdulataimra forognak
A fájdalom kreált engem uh nézz meg közelebbről uh
Árulni magunkat, vagy nem, mindenki azt mondja, nem tudjuk megtenni, de nem is tettük, fenébe