Magyar Dalszöveg

Are we born for something bigger than a simple life on tracks?
Station to station, just pressing time to the finish line
Are we fooling our imaginations?
Like ships on the shore or planes on the floor
Or trains on the highway
You're a colorful soul in a technicolor world
While you're living it black and white

Where we are is not all we are
It's the path we've run so far
Have you ever felt so alive?
You feel the blood in your veins like ice
Melting down your spine
Oh, have you fallen in love?
Felt that shiver, that shift in your soul
Crashing down like a wave
On the seaside, on the seaside, oh

Running through knee-high grass
Chasing you through fields of green and gold
Like kids we played until the end of the day
No fear of growing old
Hear the crash of the waves
Feel the sun on my face
Kiss the sweat off your lips, babe
Taste the salt in the air
Smell the flowers in your hair
With your fingers wrapped in mine

And where we are is not all we are
It's the path we've run so far
Have you ever felt so alive?
You feel the blood in your veins like ice
Melting down your spine
Oh, have you fallen in love?
Felt that shiver, that shift in your soul
Crashing down like a wave
On the seaside, on the seaside, oh

Is this all we are?
Is this all we are?
Is this all we are?

Nagyobb dologra születtünk egy egyszerű, sínen menő életnél?
Állomásról állomásra, rákényszerítjük az időre, hogy elérje a célvonalat
Becsapjuk a saját képzeletünket?
Mint a hajók a tengerparton vagy a repülők a földön
vagy a vonatok az autópályán.
Egy színes lélek vagy egy színpompás világban
noha fekete fehérben éled meg.

Ahol vagyunk az nem a teljes énünk
Ez az útvonal, amin eddig futottunk.
Érezted már valaha, hogy igazán élsz?
Érzed a vért az ereidben, mintha a jég
beolvasztaná a gerinced.
Oh, estél már valaha szerelembe?
Éreztél olyan borzongást, ami megváltoztatja a lelked?
Összeomlunk, mint a hullámok
a tengerparton, a tengerparton, oh

Átrohanunk a térdig érő füvön
Zöld és arany mezőkön át kergetlek,
úgy játszottunk, mint a gyerekek amíg a nap véget nem ért
Nem félek a felnövéstől
Hallgatom a hullámok csattanásait,
érem a napot az arcomon.
Lecsókolom az aggodalmat az ajkaidról,
ízlelem a tenger illatát a levegőben
Megszagolom a virágokat a hajadban
Rákulcsoltad az ujjaid az enyémekre.

Ahol vagyunk az nem a teljes énünk
Ez az útvonal, amin eddig futottunk.
Érezted már valaha, hogy igazán élsz?
Érzed a vért az ereidben, mintha a jég
beolvasztaná a gerinced.
Oh, estél már valaha szerelembe?
éreztél olyan borzongást, ami megváltoztatja a lelked?
Összeomlunk, mint a hullámok
a tengerparton, a tengerparton, oh

Ez minden, amik vagyunk?
Ez minden, amik vagyunk?
Ez minden, amik vagyunk?