Magyar Dalszöveg

Lonely grief is hounding me
Like the lonely shadow hounding me
It's always there just out of sight
Like a fragling tree on a lightening night
Lonely wind cries out my name

Sad as haunted music in the rain
It's born of grief and born of woe
But I hear it call and I've got to go
Where can I be headed for
The blues call in my north
To lick my heart once more
Love lives in a lonely land
Where there's no helping hand to understand
Why does it bring this hate to me?
Why it don't matter why?
I only know misery has to be part of me
Never hope to count on love
To be a partner of that heaven above
Never hope to understand
Love is a barrel land
A lonely land, a lonely land

Magányos bánat zaklat engem
Mint a magányos árnyék, úgy zaklat
Mindig jelen van, csak nem látszik
Mint egy illatozó fa egy világító éjszakán
Magányos szél kiáltja a nevem

Szomorú, mint a kísérteties zene az esőben
A bánatból és bajból született
De hallom a hívását, és mennem kell
Hová is indulhatnék
A blues északra hív
Hogy még egyszer meghódítsa a szívem
A szerelem egy magányos földön él
Ahol nincs segítő kéz megérteni
Miért hozza rám ezt a gyűlöletet?
Miért nem számít, hogy miért?
Csak azt tudom, hogy a nyomorúságnak részemnek kell lennie
Soha nem reméltem, hogy számíthatok a szerelemre
Hogy részese legyek annak a mennynek odafönt
Soha nem remélem, hogy megértem
A szerelem egy börtön
Egy magányos föld, egy magányos föld