Magyar Dalszöveg

Poison oak, some boyhood bravery
When our telephone was a tin can on a string
And I fell asleep with you still talking to me

You said you weren't afraid to die

In polaroids, you were dressed in women's clothes
Were you made ashamed, why'd you lock them in a drawer?
Well, I don't think that I ever loved you more

Than when you turned away, when you slammed the door
When you stole a car and drove towards Mexico
And you wrote bad checks just to fill your arm
I was young enough, I still believed in war

Well, let the poets cry themselves to sleep
And all their tearful words would turn back into steam

But me, I'm a single cell, on a serpent's tongue
There's a muddy field where a garden was
And I'm glad you got away, but I'm still stuck out here
My clothes are soaking wet from your brother's tears

And I never thought this life was possible
You're the yellow bird that I've been waiting for

The end of paralysis, I was a statuette
Now I'm drunk as hell on a piano bench
And when I press the keys it all gets reversed
The sound of loneliness makes me happier

Mérges szömörce, valami fiús bátorság
Mikor a telefonunk egy bádogdoboz és egy zsineg volt
És úgy aludtam el, hogy még beszéltél hozzám

Azt mondtad, nem félsz a haláltól

A polaroid fotókon női ruhákba öltöztél
Megszégyenítettek, miért zártad el őket a fiókba?
Hát nem hiszem, hogy valaha jobban szerettelek

Aztán, mikor elfordultál, mikor becsaptad az ajtót
Mikor elloptál egy autót és Mexikó felé vezettél
És hamis csekkeket írtál, hogy megtölthesd a karodat
Elég fiatal voltam, még mindig hittem a háborúban

Hát hadd sírják magukat álomba a költők
És minden könnyes szavuk gőzzé válik majd

De én csak egyetlen sejt vagyok egy kígyó nyelvén
Sáros mező van a kert helyén
És örülök, hogy kijutottál, de én itt ragadtam
A ruháimat eláztatták az öcséd könnyei

És sosem hittem, hogy ez az élet lehetséges
Te vagy a sárga madár, akire vártam

A bénultság vége, egy szobrocska voltam
Most pokoli részeg vagyok egy zongoraszéken
És mikor megnyomom a billentyűket, minden fordítva szól
A magányosság hangja boldogabbá tesz