Magyar Dalszöveg

First Love

The corner of my memory
A brown piano settled on one side
In the corner of my childhood house
A brown piano settled on one side

I remember that moment
Way taller than my height
The brown piano that guided me
I looked up to you, I yearned for you
When I touched you with my small finger
I feel so nice mom I feel so nice
I played the piano wherever my hands took me
I didn’t know your significance back then
Back then I was content with just looking at you

I remember back during my elementary school days
When my height
Became taller than yours
I neglected you when I once yearned for you so
On top of the white jade-like keyboard
Dust is piling on
Your image that has been neglected
Even then I didn’t know
Your significance
No matter where I am
You always defended that spot
But I didn’t know that would be the last
You say don’t leave like this

Don’t worry even if I leave
You’ll do well on your own
I remember when I first met you
Before I knew it you grew up
Though we are putting an end to our relationship
Don’t ever feel sorry to me
I will get to meet you again no matter what form
Greet me happily then

I remember back then when I met you that
I had completely forgotten, when I was around 14
The awkwardness was only for a moment, I touched you again
Even though I was gone for a long time
Without repulsion
You accepted me
Without you there’s nothing
After the dawn, two of us
We welcomed the morning together
Don’t let go of my hand forever
I won’t let go of you again either

I remember back then
We burned up the last of my teen’s
Yes the days when we couldn’t see an inch in front of us
We laughed, we cried
Those days with you, those moments are now in memories
I said, grasping my crushed shoulder
I really can’t do any more
Every time I wanted to give up
By my side you said
Bastard you can really do it
Yeah, yeah I remember back then
When I was fed up and lost
Back then when I fell into a pit of despair
Even when I pushed you away
Even when I resented meeting you
You were firmly by my side
You didn’t have to say anything
So don’t ever let go of my hand
I won’t let you go ever again either
My birth and the end of my life
You will be there to watch over it all

The corner of my memory
A brown piano settled on one side
In the corner of my childhood house
A brown piano settled on one side

Első szerelem

Emlékezetem zugában
Változatlanul feltűnik egy barna zongora
Gyermekkori otthonom zugában
Változatlanul feltűnik egy barna zongora

Emlékszem a pillanatra
Mikor magasabb volt nálam
A barna zongora volt ami útbaigazított
Nem tudtam mit jelent
Mikor megérintettelek piciny ujjammal
Olyan biztonságban éreztem magam, olyan biztonságban
Játszottam a zongorán, amikor csak a kezembe került
Akkor még nem tudtam milyen fontos voltál
Akkor még azzal is megelégedtem, hogy nézhetlek

Visszaemlékszem az általános iskolás napjaimra
Mikor a magasabbá váltam mint te
Elhanyagoltalak, mikor annyira vágytam rád, így
A jáde-szerű billentyűzet tetején
Por halmozódott
Te voltál az, aki el lett hanyagolva
Még nem tudtam
Milyen fontos voltál
Nem számít hol vagyok
Mindig védelmeztél a hibáim ellenére
De nem tudtam hogy ez lesz az utolsó
Mikor mondod 'ne hagyj el így'

Ne aggódj, ha elhagylak is
Jól megleszel magadban
Emlékszem mikor először találkoztunk
Mielőtt megértettem volna felnőttünk
Bár véget vetettünk a kapcsolatunknak
Sose sajnálj engem
Egyszer még találkozni fogunk nem számít hogyan
Üdvözölj akkor boldogan

Emlékszem, mikor találkoztunk, azt
Teljesen el is felejtettem, hogy csak 14 körül voltam
Csak egy pillanatig voltam ügyetlen, aztán újra megérintettelek
Még ha hosszú időre el is tűntem
Ellenszenv nélkül
Elfogadtál
Nélküled nincs semmi
Pirkadatkor csak mi ketten
Együtt köszöntöttük a reggelt
Ne engedd el a kezem többé
Én sem foglak elengedni többé

Emlékszem, mikor
Az utolsó 10es éveinket is felégettük
Igen, a napok, mikor egy centire se láttunk magunk előtt
Nevettünk, sírtunk
Azok a napok veled, azok a pillanatok már emlékekké lettek
Azt mondom, belemarkolva a szétzúzott vállamba
Engem igazán nem érdekel többé
Minden idő, mit fel akartam adni
Melletted, de azt mondtad
'Gazember, meg tudod csinálni'
Igen, igen emlékszem arra is, mikor
elegem volt és elvesztem
Mikor kétségbeestem
Még arra is, mikor eltaszítottalak magamtól
Még arra is, mikor nem akartalak látni
Még akkor is mellettem voltál
Nem kellett semmit sem mondanod
Úgyhogy ne engedd el a kezem többé
Én sem foglak elengedni többé
Születésem és halálomkor is
Mellettem leszel és vigyázni fogsz rám

Emlékezetem zugában
Változatlanul feltűnik egy barna zongora
Gyermekkori otthonom zugában
Változatlanul feltűnik egy barna zongora