Magyar Dalszöveg

It must have been a year since
I was thrown across an ocean far from home
And I was making oceans
Riding in between the highs and lows

Woah, when awake in the morning I
You is the first on my mind

Maybe what I miss most
It wasn't made of steel and stones
And maybe what I miss most
It wasn't born of skin and bone
Under the sun, up on the waves
Under three climbs when I'm far away
Maybe what I miss most

And maybe you'll never know
And maybe you'll never know

Life beyond the window
I'm jealous of the way the black bird flies
Free among the people
Those quarter million stories pass me by

Woah, I awake in the moonlight I
You is the last on my mind

And maybe what I miss most
It wasn't made of steel and stones
And maybe what I miss most
It wasn't born of skin and bone
Under the sun, up on the waves
Under three climbs and I'm far away
Maybe what I miss most

And maybe you'll never know
And maybe you'll never know
And maybe you'll never know

I remember on the table
All those faces, where did they go?
I imagine how it looks like
When I'm not there
I remember, every summer
But now that years are, just a number
There's no backroots
Time is faster with everything I've left behind

And maybe what I miss most
It wasn't made of steel and stones
And maybe what I miss most
It wasn't born of skin and bone
Cause under the sun, up on the waves
Under three climbs and I'm far away
Maybe what I miss most

And maybe you'll never know
And maybe you'll never know
And maybe you'll never know

Bizonyára egy év telhetett el, mióta
Átkerültem az óceán másik végére távol az otthonomtól
És óceánokat teremtettem
Szörfözve a hullámok és a tengerfenék között

Woah, amikor reggel felébredek
Te vagy az első gondolatom

Talán amit a legjobban hiányolok
Hogy nem acélból és kőből teremtettek
És talán amit a legjobban hiányolok
Hogy nem csontból és bőrből születtem
A nap alatt a hullámokon
Három emelkedő alatt, amikor távol vagyok
Talán amit a legjobban hiányolok

És talán sosem fogod megtudni
És talán sosem fogod megtudni

Az élet az ablak mögött
Féltékeny vagyok arra, ahogyan a fekete madarak repülnek
Szabadon az emberek között
Az a negyed millió történet elhalad mellettem

Woah, éberen a holdfényben
Te vagy az utolsó gondolatom

Talán amit a legjobban hiányolok
Hogy nem acélból és kőből teremtettek
És talán amit a legjobban hiányolok
Hogy nem csontból és bőrből születtem
A nap alatt a hullámokon
Három emelkedő alatt, amikor távol vagyok
Talán amit a legjobban hiányolok

És talán sosem fogod megtudni
És talán sosem fogod megtudni
És talán sosem fogod megtudni

Emlékszem az asztalnál
Az összes arcra, hova mentek?
Elképzelem hogyan is nézhet ki
Amikor nem vagyok ott
Emlékszem minden nyárra
De most az évek már csak számok
Nincsenek gyökerek
Az idő gyorsabban halad, hogy hátrahagytam mindent

Talán amit a legjobban hiányolok
Hogy nem acélból és kőből teremtettek
És talán amit a legjobban hiányolok
Hogy nem csontból és bőrből születtem
A nap alatt a hullámokon
Három emelkedő alatt, amikor távol vagyok
Talán amit a legjobban hiányolok

És talán sosem fogod megtudni
És talán sosem fogod megtudni
És talán sosem fogod megtudni