Magyar Dalszöveg

Well things change fast
But this too shall pass
Better carve it on your forehead
Or tattoo it on your ass
Cause who can tell
When the clock strikes twelve
If today's become tomorrow
Or it's all just gone to hell

My friend makes rings
She swirls and sings
She's a mystic in the sense
That she's still mystified by things
But scared to ask
"How can nothing seem to last?"
Cause like a cancer in your body
It all just goes too fast

We think too big
We think our self is one whole thing
And we claim that this collection
Has a name and is a being
But deep inside
When every cell divides
Well it sets upon the rule that states
Self-interest is divine

And cancer too
Lives by this golden rule
That you must do unto the others
As the others unto you
All for the best
Cause it's all that life accepts
So we kill it like a buffalo
With awe and with respect

Don't ask God
Just holler at the sky
Cause she'll tell it to you plainly
In the clouds that whisper by
And praise the shapes
And praise the way they change
And they'll teach you not to pray to light
Without you pray to rain

So I pray to hands
And I pray to needs
And I pray to blades of grass
To find forgiveness in the weeds
But as for health
I just never did believe
So I never prayed myself
Except to those that prayed for me

The story goes
Or the way that I was told
There was a king that always felt too high
And then he fell too low
So he called
All the wise men to the hall
And he begged them for a gift
To end the rises and the falls

And here's the thing:
They came back with a ring
It was simple and was plainly
Unbefitting of a king
Engraved in black
Well it had no front or back
But there were words around the band
That said, "Just know: This Too Shall Pass."

Hát, a dolgok gyorsan változnak
De ez is elmúlik
Jobb, ha a homlokodra vésed
Vagy a seggedre tetoválod
Mert ki tudja megmondani
Mikor az óra tizenkettőt üt
Hogy a ma holnappá válik éppen
Vagy csak minden a pokolra jutott

A barátom gyűrűket készít
Forog és énekel
Ámulatos abban az értelemben
Hogy még mindig elámítják dolgok
De retteg megkérdezni
"Hogy lehet, hogy semmi sem marad meg?"
Mert, mint egy rák a testedben
Minden túl gyorsan halad

Túl nagyban gondolkozunk
Egy egész dolognak hisszük magunkat
És állítjuk, hogy ennek a gyűjteménynek
Van egy neve, és létezik
De mélyen belül
Mikor minden sejt osztódik
Rátámad a szabályra, ami kimondja
Az önérdek isteni

És a rák is
Eszerint az aranyszabály szerint él
Hogy úgy kell bánnod másokkal
Ahogy mások bánnak veled
Mindent a legjobbért
Mert ez minden, amit az élet elfogad
Szóval úgy öljük meg, mint egy bölényt
Áhítattal és tisztelettel

Ne kérdezd istent
Csak kiálts az égre
Mert világosan megmondja majd neked
A suttogó felhőkben
És dicsérd a formákat
És dicsérd, ahogy változnak
És majd megtanítanak, hogy ne imádkozz a fényhez
Anélkül, hogy az esőhöz imádkoznál

Hát imádkozom a kezekhez
És imádkozom a szükségletekhez
És imádkozom a fűszálakhoz
Hogy megbocsátást leljek a gyászruhában
De ahogy az egészségért
Sosem hittem
Így én magam sosem imádkoztam
Kivéve azokért, akik értem imádkoztak

Így szól a történet
Vagy így mesélték nekem
Hogy volt egy király, aki mindig túl magasan érezte magát
És aztán túl mélyre zuhant
Szóval elhívta
Az összes bölcset a csarnokba
És könyörgött egy ajándékért
Ami véget vet a hullámvölgyeknek

És így történt
Visszatértek egy gyűrűvel
Egyszerű volt és igazából
Nem illett egy királyhoz
Feketével belevésve
Nem volt eleje vagy hátulja
De szavak voltak a sávon
Amik kimondták: "Csak tudd: ez is elmúlik"