Magyar Dalszöveg

No quiero despertar y que ahí estés
Yo quiero que me cuestes más que ayer
Es hora de aprender definitivamente a querer
Mi corazón sigue latiendo
Mis pulmones absorbiendo
El veneno que produce
La maldita soledad
Y aunque yo siga existiendo
Si no estás debo aceptar
Que igual se vive pero no se vive igual
La vida sigue pero yo me quedo atrás
Y no es capricho
Es necesidad de ti

Porque tú eres la frontera
Entre estar vivo y vivir

Me siento tan corriente, tan común
Ya me abandona hasta la juventud
Si hay algo destácable en mí
Seguramente has sido tú
Mi corazón sigue esperando
Mis pulmones inhalando
Las cenizas de un recuerdo
Que presiento que no es más
Y aunque yo siga existiendo
Si no estás debo aceptar
Que igual se vive, pero no se vive igual
La vida sigue, pero yo me quedo atrás
Y no es capricho
Es necesidad de ti

Porque tú eres la frontera
Entre estar vivo y vivir
Y vivir

Y aunque yo siga existiendo
Si no estás debo aceptar
Que igual se vive, pero no se vive igual
La vida sigue, pero yo me quedo atrás
Y no es capricho
Es necesidad de ti

Porque tú eres la frontera
Entre estar vivo y vivir

Nem akarok arra ébredni, hogy nem vagy itt
Azt akarom, hogy többet jelents mint tegnap
Itt az ideje megtanulni őszintén szeretni
A szívem még mindig ver
A tüdőm elnyeli
A mérget amit
A magány termel
És bár még létezek
Ha nem vagy, el kell fogadnom
Hogy ugyanúgy élve, mégsem ugyanaz
Az élet megy tovább, de én megálltam
Ez nem szeszély
Szükségem van rád

Mert te vagy a határ
Az élet és létezés között

Úgy érzem felnőttem, olyan gyakran
Ott hagytam a fiatalságom
Ha valami figyelemre méltó bennem
Biztosan te voltál az
A szívem még mindig remél
A tüdőm lélegzik
Az emlékeim hamvai
Éreztetik, hogy nincs tovább
És bár még létezek
Ha nem vagy, el kell fogadnom
Hogy ugyanúgy élve, mégsem ugyanaz
Az élet megy tovább, de én megálltam
Ez nem szeszély
Szükségem van rád

Mert te vagy a határ
Az élet és létezés között
Élet

És bár még létezek
Ha nem vagy, el kell fogadnom
Hogy ugyan úgy élve, mégsem ugyanaz
Az élet megy tovább, de én megálltam
Ez nem szeszély
Szükségem van rád

Mert te vagy a határ
Az élet és létezés között