Magyar Dalszöveg

You may tire of me as our December sun is setting
Cause I'm not who I used to be
No longer easy on the eyes but these wrinkles masterfully disguise
The youthful boy below
Who turned your way and saw something he was not looking for
Both a beginning and an end
But now he lives inside someone he does not recognize when he catches his reflection on accident

On the back of a motorbike with your arms outstretched trying to take flight, leaving everything behind
But even at our swiftest speed we couldn't break from the concrete
In the city where we still reside
And I have learned that even landlocked lovers yearn
For the sea like navy men
Cause now we say goodnight from our own separate sides
Like brothers on a hotel bed

Lehet, hogy belém fáradsz, ahogy a decemberi napunk lenyugszik
Mert nem az vagyok, aki régen voltam
Többé nem vagyok szép látvány, de ezek a ráncok mesterien álcázzák
Az ifjú fiút alattuk
Aki az utadba került és látott valamit, amit nem keresett
Egyszerre egy kezdetet és egy véget
De most valakiben él, akit nem ismer fel, mikor véletlenül elkapja a tükörképét

Egy motorbicikli hátulján kitárod a karjaidat, próbálsz elrepülni, mindent magad mögött hagyni
De még a legnagyobb sebességgel sem szakadhatunk el az aszfalttól
A városban, ahol még mindig lakunk
És megtanultam, hogy még a szárazföldi szeretők is sóvárognak
A tenger iránt, mint a hajósok
Mert most jó éjszakát kívánunk a saját külön oldalunkról
Mint a fivérek egy hotelágyon