Magyar Dalszöveg

You're not so far away
You're sitting in the space between the night and day
And so I'll wait for the sound of your footsteps
The tea that's brewed too strong
The part of me that's waited patiently for oh so long
At least I try
But I'm relying
On my photographic memory
While painfully realizing
It's not all that it's cracked up to be
And falling's just another way to fly
I wonder why it's never easier than
The first time

Nem vagy annyira messze
Az éjszaka és a nappal közötti helyen ülsz
És ezért várni fogok a lépéseid hangjára
A lefőzött tea túl erős
Az a részem, ami türelmesen várt, oh, oly' sokáig
Legalább megpróbáltam
De én támaszkodom
A fotografikus memóriámra
Míg fájdalmasan tudomásul veszem
Hogy ez nem minden, ami felrepedt
És a zuhanás csak egy másik módja a repülésnek
Csodálkozom, miért sosem nem könnyebb ez
Mint az első alkalom