Magyar Dalszöveg

I used to see the future and now I see nothing
They cut out my eyes and sent me home packing
To pace around the kitchen for scraps of inspiration
Crying like Cassandra, I
Used to tell the future, but they cut out my tongue
And left me doing laundry to think in what I've done
It wasn't me, it was the song

I used to move into the future, bring it all back
Let it bleed through my fingers, a treasure in my hands
Now I creep out when there's no one about
'Cause they put crosses on the doors to try and keep mе out
The garden's overgrown
And I run in thе middle of the road (ooh)

Well, can you see me? I cannot see you
Everything I thought I knew has fallen out of view
In this blindness I'm condemned to
Well, can you hear me? I cannot hear you
Every song I thought I knew, I've been deafened to
And there's no one left to sing to

All the gods have been domesticated
And Heaven is now overrated
And the churches, they all closed their doors
But you can take your complaints straight to the Lord

I try to still look with wonder on the world
As the roses bloom
And the riot van still plainly in view

Well, can you see me? I cannot see you
Everything I thought I knew has fallen out of view
In this blindness I'm condemned to
Well, can you hear me? I cannot hear you
Every song I thought I knew, I've been deafened to
And there's no one left to sing to

Ooh
Ooh
Ooh
Oh
Ooh take me back
Ooh oh, drunken gods of slaughter
Ooh you know I've always been your
Oh favorite daughter

Well, can you see me? I cannot see you
Everything I thought I knew is falling out of view
And if I run fast enough, could I break apart
As empires tumble and cathedrals flatten in my heart?

Régebben láttam a jövőt, de most nem látok semmit
Kivágták a szemeimet, és hazaküldtek,
Hogy a konyhában járkáljak az ihlet foszlányaiért
Sírva, mint Kasszandra,
Régebben megjósoltam a jövőt, de kivágták a nyelvemet
Engedték, hogy kimossam, hogy elgondolkodjak azon, amit tettem
Nem én voltam, hanem a dal

Régebben a jövőbe hatoltam, és mindent visszaidéztem
Engedtem, hogy az ujjaimon keresztül vérezzen a kincs a kezemben
Most már ijesztő, ha nincs itt senki,
Mert kereszteket tesznek az ajtókra
A kert túlburjánzott
És én az út közepén futok (ooh)

Nos, te látsz engem? Én nem látlak téged, Minden, amiről azt hittem, hogy ismerem kiesett a látóteremből
Ebben a vakságban vagyok kárhoztatva, hogy
Nos, te hallasz engem? Én nem hallak téged
Minden dal, amiről azt hittem, hogy ismerem, süket fülekre talál
És nem maradt senki, akinek énekelhetnék

Az összes istent megszelídítették
És a Mennyországot most már túlértékelik
És a templomok, mind bezárták ajtóikat
De a panaszaidat egyenesen az Úrhoz viheted

Próbálok még mindig csodálkozva nézni a világra
Ahogy a rózsák virágoznak
És a lázadás még mindig jól látható

Nos, te látsz engem? Én nem látlak téged, Minden, amiről azt hittem, hogy ismerem kiesett a látóteremből
Ebben a vakságban vagyok kárhoztatva, hogy
Nos, te hallasz engem? Én nem hallak téged
Minden dal, amiről azt hittem, hogy ismerem, süket fülekre talál
És nem maradt senki, akinek énekelhetnék

Ooh
Ooh
Ooh
Oh
Ooh vigyetek vissza
Ooh oh, a mészárlás részeg istenei
Ooh tudod, hogy mindig is a tied voltam
Oh a kedvenc lányod

Nos, te látsz engem? Én nem látlak téged, Minden, amiről azt hittem, hogy ismerem kiesett a látóteremből
És ha elég gyorsan futok, szét tudnék szakadni
Ahogy birodalmak dőlnek és katedrálisok lapulnak a szívemben?