Foo Fighters - Statues (2007)
Statues
Angol dalszövegYou and I were two old and tortured souls
Repaired by a love of broken things
In a life, just some bodies growing old
No fear of the end, of anything
We're just ordinary people, you and me
Time will turn us into statues, eventually
We got by, though we never needed much
A sliver of hope, no diamond rings
We got high, it was heaven it was hell
Flying over them, with broken wings
We're just ordinary people, you and me
Time will turn us into statues, eventually
Just two ordinary people, you and me
Time will turn us into statues, eventually
Our bones forever in stone
Monuments of life
To dust, as everything must
We fade away in time, oh
We're just ordinary people, you and me
Time will turn us into statues, eventually
Just two ordinary people, you and me
Time will turn us into statues, eventually
Repaired by a love of broken things
In a life, just some bodies growing old
No fear of the end, of anything
We're just ordinary people, you and me
Time will turn us into statues, eventually
We got by, though we never needed much
A sliver of hope, no diamond rings
We got high, it was heaven it was hell
Flying over them, with broken wings
We're just ordinary people, you and me
Time will turn us into statues, eventually
Just two ordinary people, you and me
Time will turn us into statues, eventually
Our bones forever in stone
Monuments of life
To dust, as everything must
We fade away in time, oh
We're just ordinary people, you and me
Time will turn us into statues, eventually
Just two ordinary people, you and me
Time will turn us into statues, eventually
Szobrok
Magyar dalszövegTe és én két öreg és megkínzott lélek voltunk
A megtört dolgok szerelme által helyrehozva
Egy életben, csak pár test, ami öregszik
Nem volt bennünk félelem a végtől, semmitől sem
Csak egyszerű emberek vagyunk, te és én
Az idő végül szobrokká változtat majd minket
Megéltünk, bár soha sem volt szükségünk sokra
Csak a remény egy szilánkjára, nem gyémánt gyűrűkre
Magasra jutottunk, a mennybe, a pokolba
Átrepültünk felettük, törött szárnyakkal
Csak egyszerű emberek vagyunk, te és én
Az idő végül szobrokká változtat majd minket
Csak két egyszerű ember, te és én
Az idő végül szobrokká változtat majd minket
Csontjaink örökre megkövülnek
Az élet emlékműveié válnak
Porrá válnak, mint ahogy minden
Idővel elhalványulunk, ó
Csak egyszerű emberek vagyunk, te és én
Az idő végül szobrokká változtat majd minket
Csak két egyszerű ember, te és én
Az idő végül szobrokká változtat majd minket
A megtört dolgok szerelme által helyrehozva
Egy életben, csak pár test, ami öregszik
Nem volt bennünk félelem a végtől, semmitől sem
Csak egyszerű emberek vagyunk, te és én
Az idő végül szobrokká változtat majd minket
Megéltünk, bár soha sem volt szükségünk sokra
Csak a remény egy szilánkjára, nem gyémánt gyűrűkre
Magasra jutottunk, a mennybe, a pokolba
Átrepültünk felettük, törött szárnyakkal
Csak egyszerű emberek vagyunk, te és én
Az idő végül szobrokká változtat majd minket
Csak két egyszerű ember, te és én
Az idő végül szobrokká változtat majd minket
Csontjaink örökre megkövülnek
Az élet emlékműveié válnak
Porrá válnak, mint ahogy minden
Idővel elhalványulunk, ó
Csak egyszerű emberek vagyunk, te és én
Az idő végül szobrokká változtat majd minket
Csak két egyszerű ember, te és én
Az idő végül szobrokká változtat majd minket
Facebook hozzászólások