Grimes - Darkseid w/ 潘PAN (2020)
Darkseid w/ 潘PAN
Angol dalszövegUnrest is in the soul, we don't move our bodies anymore
Unrest is in the soul, we don’t move our bodies anymore
背部皮膚慢慢分泌出陰影
正面輕輕吐出油脂
被你的死去所驚醒
我的皮膚張開看不見的一道傷口
容納 你的死去
變成我的一部分
我還在行動著 自己卻拔不掉
頭腦裡 壞掉的齒輪
我要是迎向光線就能夠看出
嘴唇上面佈滿
幽靈 歪掉的指紋
可見他們想要撐開 我的上顎與下顎
假設我能夠 為他們頒布大赦
但是他們後來 就是癡迷的 看著
我喉嚨裡面那些僵硬發白的洞穴
裡面積滿口水 在潮汐水體朝著月亮膨脹而上時
絕大部分變成眼淚
潮汐退去時
我的思想死在裡面成為暗綠色的
黏稠如水藻的點綴
Unrest is in the soul, we don't move our bodies anymore
Unrest is in the soul, we don't move our bodies anymore
我無知地活著
也慢慢的、無意識的
朝著死亡走去
我所有的細小的掙扎 像泡沫一樣
浮在生活表面
結構相當穩定
但或許
活著這件事情
也可以被解釋成
一場漫長的獻祭
人們喝光了甜蜜的激情 圍繞著你
吼出許多真誠 但沒有用的建議
我不明白這一切將被獻給誰
或是 這場葬禮 真正的意義
我不明白
為什麼這次是你犧牲
是怎麼決定誰能夠繼續留在這裡
我反覆夢見並且忘記 爆炸的星體
走了千萬光年後 又能夠留在 誰 嘈雜的心裡
我也死去了一部分 磨損了一部分
燒過你的火也燒過我
我只是一個 倖存者
Unrest is in the soul, we don’t move our bodies anymore
Unrest is in the soul, we don't move our bodies anymore
What does it take to be a survivor?
Your death becomes part of the eternal pain of my body
Unrest is in the soul, we don’t move our bodies anymore
背部皮膚慢慢分泌出陰影
正面輕輕吐出油脂
被你的死去所驚醒
我的皮膚張開看不見的一道傷口
容納 你的死去
變成我的一部分
我還在行動著 自己卻拔不掉
頭腦裡 壞掉的齒輪
我要是迎向光線就能夠看出
嘴唇上面佈滿
幽靈 歪掉的指紋
可見他們想要撐開 我的上顎與下顎
假設我能夠 為他們頒布大赦
但是他們後來 就是癡迷的 看著
我喉嚨裡面那些僵硬發白的洞穴
裡面積滿口水 在潮汐水體朝著月亮膨脹而上時
絕大部分變成眼淚
潮汐退去時
我的思想死在裡面成為暗綠色的
黏稠如水藻的點綴
Unrest is in the soul, we don't move our bodies anymore
Unrest is in the soul, we don't move our bodies anymore
我無知地活著
也慢慢的、無意識的
朝著死亡走去
我所有的細小的掙扎 像泡沫一樣
浮在生活表面
結構相當穩定
但或許
活著這件事情
也可以被解釋成
一場漫長的獻祭
人們喝光了甜蜜的激情 圍繞著你
吼出許多真誠 但沒有用的建議
我不明白這一切將被獻給誰
或是 這場葬禮 真正的意義
我不明白
為什麼這次是你犧牲
是怎麼決定誰能夠繼續留在這裡
我反覆夢見並且忘記 爆炸的星體
走了千萬光年後 又能夠留在 誰 嘈雜的心裡
我也死去了一部分 磨損了一部分
燒過你的火也燒過我
我只是一個 倖存者
Unrest is in the soul, we don’t move our bodies anymore
Unrest is in the soul, we don't move our bodies anymore
What does it take to be a survivor?
Your death becomes part of the eternal pain of my body
Darkseid
Magyar dalszövegNyugtalanság van a lélekben, nem mozdítjuk a testünket többé
Nyugtalanság van a lélekben, nem mozdítjuk a testünket többé
A hátamon a bőr lassan választja el az árnyékot,
Az elülső oldalam olajat köp ki magából,
A halálodból felébredve
A bőröm egy láthatatlan sebbé nyitódik,
A halálodat az én létezésem részéve teszi
Még mindig tudok működni, de képtelen vagyok eltávolítani az agyam törött részét
Ha a fény felé emelem fel a fejemet,
Láthatod, ahogyan az ajkaim tele vannak a mocskos szellemek ujjlenyomataival,
Ahogyan vadul próbálják szélesre nyitni az állkapcsomat,
Mert azt hiszik, hogy amnesztiát tudok kiszabni.
De kiderül, hogy zavartak és lenyűgözöttek a kemény és fehér barlangoktól a torkom mélyén
Azok a barlangok tele vannak a nyálkámmal,
Mikor árad a víz a Holdon,
Leginkább könnyekké válnak
Mikor apad a víz,
A gondolataim a barlangokban halnak meg,
Pár sötétzöld, alga-szerű dekorációkká válnak a köveken
Nyugtalanság van a lélekben, nem mozdítjuk a testünket többé
Nyugtalanság van a lélekben, nem mozdítjuk a testünket többé
A tudatlanságommal élek,
És lassan, élettelenül közeledem a halálhoz
Minden apró kínlódásom egy csendes és stabil szerkezetet formálnak, mint a buborékok,
Nyugton marad a mindennapi életem felszínén
De talán,
Az életeink egy hosszú távú áldozásként értelmezhetőek
Az emberek körülötted őszintén kiáltják rád az összes használhatatlan tanácsaikat, a kedves szenvedélyükkel
Nem értem, hogy ki van ott, hogy mindenkinek szentelje magát,
Vagy azt, hogy mit jelent valójában ez a temetés
Nem értem, hogy miért te vagy az áldozat most,
És miért hagynak minket másokat hátra és életben?
Többször álmodok és felejtek el
A felrobbant csillagokról,
Több millió fényévig utaznak, de senki sem törődik róluk igazán
Meghalok egy kicsit, elfáradok egy kicsit,
A tűz, ami téged égetett, engem is éget,
Nem vagyok különleges, pusztán egy túlélő
Nyugtalanság van a lélekben, nem mozdítjuk a testünket többé
Nyugtalanság van a lélekben, nem mozdítjuk a testünket többé
Mibe telik, hogy túlélő légy?
A halálod részese lesz az örök fájdalomnak a testemben
Nyugtalanság van a lélekben, nem mozdítjuk a testünket többé
A hátamon a bőr lassan választja el az árnyékot,
Az elülső oldalam olajat köp ki magából,
A halálodból felébredve
A bőröm egy láthatatlan sebbé nyitódik,
A halálodat az én létezésem részéve teszi
Még mindig tudok működni, de képtelen vagyok eltávolítani az agyam törött részét
Ha a fény felé emelem fel a fejemet,
Láthatod, ahogyan az ajkaim tele vannak a mocskos szellemek ujjlenyomataival,
Ahogyan vadul próbálják szélesre nyitni az állkapcsomat,
Mert azt hiszik, hogy amnesztiát tudok kiszabni.
De kiderül, hogy zavartak és lenyűgözöttek a kemény és fehér barlangoktól a torkom mélyén
Azok a barlangok tele vannak a nyálkámmal,
Mikor árad a víz a Holdon,
Leginkább könnyekké válnak
Mikor apad a víz,
A gondolataim a barlangokban halnak meg,
Pár sötétzöld, alga-szerű dekorációkká válnak a köveken
Nyugtalanság van a lélekben, nem mozdítjuk a testünket többé
Nyugtalanság van a lélekben, nem mozdítjuk a testünket többé
A tudatlanságommal élek,
És lassan, élettelenül közeledem a halálhoz
Minden apró kínlódásom egy csendes és stabil szerkezetet formálnak, mint a buborékok,
Nyugton marad a mindennapi életem felszínén
De talán,
Az életeink egy hosszú távú áldozásként értelmezhetőek
Az emberek körülötted őszintén kiáltják rád az összes használhatatlan tanácsaikat, a kedves szenvedélyükkel
Nem értem, hogy ki van ott, hogy mindenkinek szentelje magát,
Vagy azt, hogy mit jelent valójában ez a temetés
Nem értem, hogy miért te vagy az áldozat most,
És miért hagynak minket másokat hátra és életben?
Többször álmodok és felejtek el
A felrobbant csillagokról,
Több millió fényévig utaznak, de senki sem törődik róluk igazán
Meghalok egy kicsit, elfáradok egy kicsit,
A tűz, ami téged égetett, engem is éget,
Nem vagyok különleges, pusztán egy túlélő
Nyugtalanság van a lélekben, nem mozdítjuk a testünket többé
Nyugtalanság van a lélekben, nem mozdítjuk a testünket többé
Mibe telik, hogy túlélő légy?
A halálod részese lesz az örök fájdalomnak a testemben
Facebook hozzászólások