Magyar Dalszöveg

Hannes Wader
Es ist an der Zeit

Weit in der Champagne im Mittsommergrün
dort wo zwischen Grabkreuzen Mohnblumen blüh'n,
da flüstern die Gräser und wiegen sich leicht
im Wind, der sanft über das Gräberfeld streicht.
Auf deinem Kreuz finde ich toter Soldat,
Deinen Namen nicht, nur Ziffern und jemand hat
die Zahl neunzehnhundertundsechzehn gemalt,
und du warst nicht einmal neunzehn Jahre alt.

Ja, auch Dich haben sie schon genauso belogen
so wie sie es mit uns heute immer noch tun,
und du hast ihnen alles gegeben:
Deine Kraft, Deine Jugend, Dein Leben.

Hast du, toter Soldat, mal ein Mädchen geliebt?
Sicher nicht, denn nur dort, wo es Frieden gibt,
können Zärtlichkeit und Vertrauen gedeih'n,
warst Soldat, um zu sterben, nicht um jung zu sein.
Vielleicht dachtest du Dir, ich falle schon bald,
nehme mir mein Vergnügen, wie es kommt, mit Gewalt.
Dazu warst du entschlossen, hast dich aber dann
vor dir selber geschämt und es doch nie getan.

Soldat, gingst du gläubig und gern in des Tod?
Oder hast zu verzweifelt, verbittert, verroht,
Deinen wirklichen Feind nicht erkannt bis zum Schluß?
Ich hoffe, es traf dich ein sauberer Schuß?
Oder hat ein Geschoß Dir die Glieder zerfetzt,
hast du nach deiner Mutter geschrien bis zuletzt,
bist Du auf Deinen Beinstümpfen weitergerannt,
und dein Grab, birgt es mehr als ein Bein, eine Hand?

Es blieb nur das Kreuz als die einzige Spur
von deinem Leben, doch hör' meinen Schwur,
für den Frieden zu kämpfen und wachsam zu sein:
Fällt die Menschheit noch einmal auf Lügen herein,
dann kann es gescheh'n, daß bald niemand mehr lebt,
niemand, der die Milliarden von Toten begräbt.
Doch finden sich mehr und mehr Menschen bereit,
diesen Krieg zu verhindern, es ist an der Zeit.

Hannes Wader
Es ist an der Zeit

Itt az idő

Messze a champányi mezők fölött
Hol virágok nyílnak sok kereszt között
Suttog a fű és hajlik a szél
Míg gyöngén simulva a sírokhoz ér.
A te fejfádon halott bajtárs, a neved
Nem találom, de van ott egy szám
916-ban volt mindez
És te akkor még nem voltál 19

Lám becsaptak, rászedtek, hazudtak néked.
Úgy ahogy velünk még most is teszik
S te odaadtál nékik mindent,
Az erőd, ifjúságod, az életed

Mondd katona szerelmes voltál-e már ?
Ugye nem, hisz a gyöngédség békére vár
Nem nyílik harcban, hol az ország vérben áll.
Katona voltál, halálra, nem életre szánt
Talán gondoltad, rám már a sírgödör vár
Elveszem hát a gyönyört mi nekem kijár
Ezt magadban konokul feltetted tán
De szégyellted magad és megtorpantál.

Lám becsaptak, rászedtek, hazudtak néked.
Úgy ahogy velünk még most is teszik
S te odaadtál nékik mindent,
Az erőd, ifjúságod, az életed

Mondd katona hogy vártad a halált?
Hittel megnyugodva vagy rettegve tán ?
Talán a végsőkig nem nyílt fel a szemed ?.
Remélem pontos lövés végzett veled
Vagy egy gránát letépte a lábaid
S te anyádat hívtad a legvégsőkig
Csonka lábaidon próbáltál futni talán
És sírodban több van egy karnál, lábnál.

Lám becsaptak, rászedtek, hazudtak néked.
Úgy ahogy velünk még most is teszik
S te odaadtál nékik mindent,
Az erőd, ifjúságod, az életed

Csak ez a kereszt maradt az életedből
Az egyetlen nyom, de most halld az esküm
A békéért harcolunk és vigyázunk rá
Az emberiségen nem győzhet a hazugság
Mert akkor nem marad senki életben tán,
Ki tesz a milliárdnyi halottra szemfedőt
De egyre több és több ember készen áll,
Ezt a háborút nem engedjük, itt az idő

Lám becsaptak, rászedtek, hazudtak néked.
Úgy ahogy velünk még most is teszik
S te odaadtál nékik mindent,
Az erőd, ifjúságod, az életed

Lám becsaptak, rászedtek, hazudtak néked.
Úgy ahogy velünk még most is teszik
S te odaadtál nékik mindent,
Az erőd, ifjúságod, az életed

fordította Gaál György István