Magyar Dalszöveg

We don’t need a clock
In this spring whose length cannot be measured
The two of us are walking exhilarated
But the distance between us
Is a few centimetres too far
Look, let’s start now
Seizing the summer clouds in our hands
With this formless, ticklish feeling
When we were blown about by the wind and becoming flustered
Do you remember where we were going
It is ok if we don’t decide
Let’s continue like this
Winding the hands of the clock
In this autumn whose end cannot be seen
Shrinking down and walking
But the distance between us
The few centimetres is something special
Can you remember?
About the day we met
Even now, we are continuing without changing
Look, let’s start now
At the end of these seasons that will come around
What I think about is how far can we keep going
Blown about by the wind I was hoping
For forever

Nekünk nem kell óra
ebben a tavaszban, aminek nem mérhető a hossza
Ketten közülünk jókedvűen sétálnak
de a különbség kettőnk között
az a pár centiméter túl messze van
Nézd, kezdjük el most
a nyári felhők a kezünkbe ragadnak
ezzel a formátlan, csiklandós érzéssel
mikor tovább fújtuk a széltől and idegesek lettünk
Emlékszel honnan indultunk
rendben van, ha nem döntjük el
Folytassuk így
húzzuk fel az órát
Ebben az őszben, aminek nem lehet látni a végét
Lecsökken és elsétál
de a különbség kettőnk között
az a pár centiméter valami különleges
Emlékszel?
A napra, mikor találkoztunk
Még most is, tudjuk folytatni változás nélkül
Nézd, kezdjük el most
Ezeknek az évszakoknak a végén, amik hamarosan jönnek
Arra gondolok, hogy milyen messzire juthatunk
Elfújva a széltől, ebben reménykedtem
Örökre