Magyar Dalszöveg

Down as low as grief alone
I don't care to be eulogised
Posthumously

The battle cry’s a whisper
Through our distress
Mother, love's in vain

A deathly white
Are we alive?
Oh, we are lost in oblivion
We've fallen far
Tossed to the stars
So we are lost in oblivion

We reminisce times that they imposed

Most crawl through this life
You’d float by like a duchess
Those 'poets' fled
When the colours changed again

The weak all know the pain is slow
The strong survive but wish they'd died

A deathly white
Are we alive?
Oh, we are lost in oblivion
We've fallen far
Tossed to the stars
So we are lost in oblivion

Olyan mélyen, mint csak a gyász lehet
Nem érdekel, hogy magasztaljanak
Halálom után

A csatakiáltás egy suttogás
A szorongásunkon keresztül
Anyám, hiábavaló a szeretet

Halálos fehérség
Élünk?
Ó, elvesztünk a feledésben
Messzire estünk
A csillagok közé dobva
Tehát elvesztünk a feledésben

Azokra az időkre emlékezünk, amiket előírtak

A legtöbben végigmásznak ezen az életen
Te úgy lebbennél át rajta, mint egy hercegnő
Azok a "költők" elmenekültek
Amikor a színek újra megváltoztak

A gyengék mind tudják, hogy a fájdalom lassú
Az erősek túlélnek, de azt kívánják, hogy meghaljanak

Halálos fehérség
Élünk?
Ó, elvesztünk a feledésben
Messzire estünk
A csillagok közé dobva
Tehát elvesztünk a feledésben