Magyar Dalszöveg

Chmury wiszą nad miastem
Ciemno i wstać nie mogę
Naciągam głębiej kołdrę
Znikam kulę się w sobie
Powietrze lepkie i gęste
Wilgoć osiada na twarzach
Ptak smętnie siedzi na drzewie
Leniwie pióra wygładza
Poranek przechodzi w po'udni
Bezwładnie mijają godziny
Czasem zabrzęczy mucha
W sidłach pajęczyny

A słońce wysoko wysoko
Świeci pilotom w oczy
Rozgrzewa niestrudzenie
Zimne niebieskie przestrzenie
Czekam na wiatr co rozgoni
Ciemne skłębione zasłony
Stanę wtedy na raz
Ze słońcem twarzą w twarz
Czekam na wiatr co rozgoni
Ciemne skłębione zasłony
Stanę wtedy na raz
Ze słońcem twarzą w twarz

Ulice mgłami spowite
Toną w ślepych kałużach
Przez okno patrzę znużona
Z tęsknotą myślę o burzy

A słońce wysoko wysoko
Świeci pilotom w oczy
Ogrzewa niestrudzenie
Zimne niebieskie przestrzenie
Czekam na wiatr co rozgoni
Ciemne skłębione zasłony
Stanę wtedy na raz
Ze słońcem twarzą w twarz
Czekam na wiatr co rozgoni
Ciemne skłębione zasłony
Stanę wtedy na raz
Ze słońcem twarzą w twarz

Felhők lógnak a város felett
A sötétben én fel nem kelek
Fejemre húzom a paplanom
Eltűnődöm saját magamon
A sűrű levegő ragadós
Arcunk párától maszatos
A madár szomorúan a fán
Tollait simogatja lustán
Délbe fordul a reggel
Újabb órák telnek el
Néha egy légy megszólal
Ahogy küzd a pókhálóval

Aztán a nap már magasan áll
Szembe ragyog a pilótáknál
Fáradhatatlanul meleget ont
Hideg kékes terek
Várom, hogy elűzze a szelet
A sötételő összehajtva
Már azon állok rajta
Szemtől szemben a nappal
Várom, hogy elűzze a szelet
A sötételő összehajtva
Már azon állok rajta
Szemtől szemben a nappal

Az utcákat köd borítja
Vak tócsákba folytja
Fáradtan nézek az ablakon
Leginkább viharra vágyom

Aztán a nap már magasan áll
Szembe ragyog a pilótáknál
Fáradhatatlanul meleget ont
Hideg kékes terek
Várom, hogy elűzze a szelet
A sötételő összehajtva
Már azon állok rajta
Szemtől szemben a nappal
Várom, hogy elűzze a szelet
A sötételő összehajtva
Már azon állok rajta
Szemtől szemben a nappal