Magyar Dalszöveg

It's always best at the beginning

I remember when we first fell in love
Symphonies at the bus stop on a Tuesday
I was wearing blue Nike high tops
You were annotating Greek tragedies
I spent the next eight months
Documentin' my heart in voice memos
Tryna write down my feelings in real time
Part of me knew it would slip through my fingers so quickly
Like it always does

I guess I was too much for you
Or was I just not enough for you?
I can never decide, so I analyze
Replay all the scenes in my movie screen
How I pulled away and you made me pay
That weekend in May, that night in July
Blame it on summer, blame it on distance
Blame it on me, on all my resistance
To gettin' so close, I might really need you
You're the one person who might really see through
All of my bullshit and all of my anger
That time when you called and I didn't answer
So I just relive miscommunications
And then I go back to our last conversation

Now you're leaning against a brick wall
With your backpack on, baby
You look so much older than
Than when I met you
I can't believe it's over
I watch our lives untangle
I guess that this is the part when
I block your number

Sorting through the nuances of conversation
Your inflection tells me if you mean it
Modern love is so damn romantic
The irony of poor connection as we talk over FaceTime
What a metaphor
You say I remind you of fiction
A remarkable girl but also a nightmare
You found it poetic and sometimes magnetic
Until you got sick of my psychoanalysis
Like they always do

I'll blame it on summer, I'll blame it on distance
I'll blame it on you, on all your persistence
That it's only chances, and it's only timin'
And if it were perfect, I wouldn't be cryin'
On the floor of my dorm room, you wait in the lobby
And you keep insistin' and I keep on sobbin'
So I just relive the deliberations
And then I go back to our last conversation

Now you're leaning against a brick wall
With your backpack on, baby
You look so much older than
Than when I met you
I can't believe it's over
I watch our lives untangle
I guess that this is the part when
I block your number

I'll blame it on summer, I'll blame it on distance (I block your number)
I'll blame it on you, on all your persistence (I block your number)
That it's only chances, and it's only timin' (I block your number)
And if it were perfect, I wouldn't be cryin' (I block your number)
On the floor of my dorm room, you wait in the lobby (I block your number)
And you keep insistin' and I keep on sobbin' (I block your number)
So I just relive the deliberations (I block your number)
And then I go back to our last conversation

Mindig az elején a legjobb

Emlékszem, amikor először estünk szerelembe
Szimfóniák a buszmegállóban kedden
Kék Nike magas szarú cipőt viseltem
Görög tragédiákról jegyzeteltél
A következő nyolc hónapot azzal töltöttem
Hogy dokumentáltam a szívem hangjegyzetekben
Próbáltam valós időben leírni az érzéseimet
Egy részem tudta, hogy olyan gyorsan kicsúszik majd az ujjaim között
Mint mindig

Azt hiszem, túl sok voltam neked
Vagy csak én nem voltam elég neked?
Soha nem tudom eldönteni, ezért elemzem
Visszajátszom az összes jelenetet a filmvásznamon
Hogyan húzódtam el és megfizettem neked
Azon a májusi hétvégén, azon a júliusi éjszakán
A nyarat hibáztasd, a távolságot
Engem hibáztass, minden ellenállásomat
Hogy közel kerüljünk, nagyon szükségem van
Te vagy az egyetlen ember, aki tényleg átlát
Az összes baromságomon és minden haragomon
Akkor, amikor hívtál és nem vettem fel
Szóval csak újraélem a félreértéseket
És akkor visszatérek az utolsó beszélgetésünkhöz

Most egy téglafalnak dőlsz
A hátizsákoddal a hátadon, bébi
Sokkal idősebbnek nézel ki
Mint amikor megismertelek
Nem hiszem el, hogy vége
Nézem, ahogy az életünk szétbomlik
Azt hiszem, ez az a rész, amikor
Letiltom a számod

A beszélgetés árnyalatai között válogatva
A ragozásod megmondja, hogy komolyan gondolod-e
A modern szerelem olyan átkozottul romantikus
A rossz kapcsolat iróniája, amikor FaceTime-on beszélünk
Micsoda metafora
Azt mondod, a fikcióra emlékeztetlek
Figyelemre méltó lány, de egyben rémálom is
Költőinek és néha delejesnek találtad
Egészen addig, amíg bele nem fáradtál a pszichoanalízisembe
Ahogy mindig teszik

A nyarat fogom hibáztatni, a távolságot fogom hibáztatni
Téged foglak hibáztatni, minden kitartásodért
Hogy ezek csak esélyek, és csak az időn múlik
És ha tökéletes lenne, nem sírnék
A kollégiumi szobám padlóján, az előcsarnokban vársz
És továbbra is kitartasz, én pedig tovább zokogok
Szóval újraélem a mérlegelést
És akkor visszatérek az utolsó beszélgetésünkhöz

Most egy téglafalnak dőlsz
A hátizsákoddal a hátadon, bébi
Sokkal idősebbnek nézel ki
Mint amikor megismertelek
Nem hiszem el, hogy vége
Nézem, ahogy az életünk szétbomlik
Azt hiszem, ez az a rész, amikor
Letiltom a számod

A nyarat fogom hibáztatom, a távolságot fogom hibáztatni (letiltom a számod)
Téged foglak hibáztatni, minden kitartásodért (letiltom a számod)
Hogy ezek csak esélyek, és csak az időn múlik (letiltom a számod)
És ha tökéletes lenne, nem sírnék (letiltom a számod)
A kollégiumi szobám padlóján az előcsarnokban vársz (letiltom a számod)
És te továbbra is kitartasz, én pedig tovább zokogok (letiltom a számod)
Szóval újra átélem a mérlegelést (letiltom a számod)
És akkor visszatérek az utolsó beszélgetésünkhöz