Magyar Dalszöveg

Lisboa, Lisboa
The sorrow of your days gone by
Now the hinterland of lovers should lay
Beneath all your vacant skies
Lisboa, Lisboa
From Alama's arms to Lisbendade
Paper lanterns, falling embers
Quiet cantors sing of sandade
The ever twilight amber of your alleyways
Paint the air of evening oh so well
And strolls about the river bank
Suggests there's history left to tell
Aye Lisboa
A paradise beside the sea
There's a beauty
To the absence of tainting all your scenery
Lisboa
Lisboa e luz boa
Lisboa e Pessoa
Lisboa tem Chiado
Tem A'Yama e Tem Fado
Da era severa
D'em tempo que ja era
Nas ruas de Lisboa
Eu vou
Das tuas colinas
Milagres e simas
Nas pracas, rainhas
Flores e Rimas
Eu vou
Lisboa
Ele, I, Esse, Be, O, A

Lisszabon, Lisszabon
A napjaid szomorúsága elillant
Most a szerelmek hátorzságának
Az üres eged alatt kellene feküdnie
Lisszabon, Lisszabon
Alama kerjaitól Lisbendade-ig
Papírlámpások, zuhanó parazsak
Csendes énekesek dalolnak a vágyról
A sikátoraid örökös alkonyati borostyánja
Az éjszakai eget annyira szépre festi
És a folyómenti séták
Azt sugallják, hogy maradt elmesélnivaló történelem
Ó, Lisszabon
Egy Paradicsom a tenger mellett
Van egy szépség
Az érintetlen látványod hiányában
Lisszabon
Lisszabon és jó fény
Lisszabon és emberek
Lisszabonban van a Chiado negyed
És a fado
Egy komoly korszakból
Idő, ami már volt
Lisszabon utcáin
Megyek
Két dombról
Csodák és rímek
Tereken, királynők
Virágok és zúzmarák
Lisszabon