Magyar Dalszöveg

[Chorus - Fleurie:]
Insidious is blind inception
What's reality with all these questions?
Feels like I missed my alarm and slept in (slept in)
Broken legs but I chase perfection
These walls are my blank expression
My mind is a home I'm trapped in
And it's lonely inside this mansion

[Verse 1 - NF:]
Yo my mind is a house with walls covered in lyrics
They're all over the place, there's songs in the mirrors
Written all over the floors, all over the chairs
And you get the uncut version of life when I go downstairs
That's where I write when I'm in a bad place and need to release
And let out the version of NF you don't want to see
I put holes in the walls with both of my fists 'til they bleed
You might get a glimpse of how I cope with all this anger in me
Physically abused, now that's the room that I don't want to be in
That picture ain't blurry at all, I just don't want to see it
And these walls ain't blank, I just think I don't want to see 'em
But why not? I'm in here, so I might as well read 'em
I gotta thank you for this anger that I carry around
Wish I could take a match and burn this whole room to the ground
Matter of fact I think I'm a burn this room right now
So now this memory for some reason just won't come down
You used to put me in the corner, so you could see the fear in my eyes
Then took me downstairs and beat me 'til I screamed and I cried
Congratulations, you'll always have a room in my mind
But I'mma keep the door shut and lock the lyrics inside

[Chorus - Fleurie:]
Insidious is blind inception
What's reality with all these questions?
Feels like I missed my alarm and slept in (slept in)
Broken legs but I chase perfection
These walls are my blank expression
My mind is a home I'm trapped in
And it's lonely inside this mansion (inside this mansion)

[Verse 2 - NF:]
Yo my mind is a house with walls covered in pain
See my problem is I don't fix things
I just try to repaint, cover em up, like it never happened
Say I wish I could change. Are you confused?
Come upstairs and I'll show you what I mean
This room's full of regrets, just keeps getting fuller it seems
The moment I walk in to it is the same moment that I wanna leave
I get sick to my stomach every time I look at these things
But it's hard to look past when this is the room where I sleep
I look around. One of the worst things I wrote on these walls
Was the moment I realized that I was losing my mom
And one of the first things I wrote was: "I wish I would've called"
But I should just stop now, we ain't got enough room in this song
And I regret the fact that I struggled trying to find who I am
And I lie to myself and say I do the best that I can
Shrug it off like it ain't nothing like it's out of my hands
Then get ticked off whenever I see it affecting my plans
And I regret watching these trust issues eat me alive
And at the rate I'm going they'll probably still be there when I die
Congratulations, you'll always have a room in my mind
The question is: Will I ever clean the walls off in time?

[Chorus - Fleurie:]
Insidious is blind inception
What's reality with all these questions?
Feels like I missed my alarm and slept in (slept in)
Broken legs but I chase perfection
These walls are my blank expression
My mind is a home I'm trapped in
And it's lonely inside this mansion (inside this mansion)

[Verse 3 - NF:]
So this part of my house, no one's been in it for years
I built the safe room and I don't let no one in there
'Cause if I do, there's a chance
That they might disappear and not come back
And I admit I am emotionally scared to let anyone inside
So I just leave my doors locked
You might get other doors to open up but this doors not
'Cause I don't want you to have the opportunity to hurt me
And I'll be the only person that I can blame when you desert me
I'm barricaded inside
So stop watching
I'm not coming to the door
So stop knocking, stop knocking
I'm trapped here
God keep saying I'm not locked in
I chose this
I am lost in my own conscience
I know that shutting the world out ain't solving the problem
But I didn't build this house because I thought it would solve 'em
I built it because I thought that it would be safer in there
But it's not, I'm not the only thing that's living in here
Fear came to my house years ago I let 'em in
Maybe that's the problem
'Cause I've been dealing with this ever since
I thought that he would leave, but it's obvious he never did
He must have picked the room and got comfortable and settled in
Now I'm in the position it's either sit here and let him win
Or put him back outside where he came from, but I never can
'Cause in order to do that I'd have to open the doors
Is that me or the fear talking?
I don't know anymore

It's lonely
Oh yeah it's lonely

[Fleurie:]
Inside this mansion

(Fleurie:)
Az álnokság egy vak kezdet
Mi a valóság ezekkel a kérdésekkel?
Olyan mintha nem hallottam volna az ébresztőórat és elaludtam (elaludtam)
Törött lábak és mégis hajtom a tökéletességet
Ezek a falak az üresség az arcomon
Az elmém az otthonom ahova be vagyok zarva
És magányos itt ebben a kastélyban

(NF:)
Az elmém egy ház dalszövegekkel tele írt falakkal
Mindenhol ott vannak, dalok vannak a tükrökben
Tele van írva velük a padló, mindenhol a székeken
És megkapod a vágatlan verziót amikor lemegyek
Ez az a hely ahol írok amikor befordulok és ki kell engedni magamból
És kiengedem magamból azt az NF verziót amit nem akarsz látni
Lyukakat verek a falakba mindkét öklömmel amíg nem véreznek
Talán bepillanthatsz abba ahogyan kezelem mindezt a haragot magamban
Testi erőszak, na ez az a szoba ahol nem akarok lenni
Ez a kép egyáltalán nem homalyos csak nem akarom látni
Es ezek a falak sem üresek csak nem akarom látni őket
De miért ne? Itt vagyok szóval el is olvashatom őket
Meg kell hogy köszönjem neked ezt a haragot amit magammal cipelek
Bárcsak foghatnék egy gyufát es porig égethetném ezt a szobát
Ami azt illeti le is égetem most
Valamiért ez az emlék nem múlik el
Régen a sarokba szorjtottál hogy láthasd a félelmet a szememben
Aztán levittél és addig vertél amíg sikítottam es sírtam
Gratulálok, mostmár mindíg lesz egy szobád a fejemben
De becsukva tartom az ajtót es bezárom a dalszöveget

(Fleurie:)
Az álnokság egy vak kezdet
Mi a valóság ezekkel a kérdésekkel?
Olyan mintha nem hallottam volna az ébresztőórat és elaludtam (elaludtam)
Törött lábak és mégis hajtom a tökéletességet
Ezek a falak az üresség az arcomon
Az elmém az otthonom ahova be vagyok zarva
És magányos itt ebben a kastélyban

(NF:)
Az elmém egy ház ahol a falak fájdalommal vannak festve
Látod a probléma az hogy nem javítok meg semmit
Csak ráfestek, hogy eltakarjam őket mintha soha meg sem történt volna
Es azt mondom hogy bárcsak meg tudnék valtozni. Összezavarodtál?
Gyere fel az emeletre és megmutatom mire gondolok.
Ez a szoba tele van megbánással, és ugy nez ki hogy egyre többel
Amint belepek ide azonal menni is akarok
Mindíg rosszul vagyok amint ránézek ezekre a dolgokra
De eleg nehez átnézni rajtuk amikor ez az a szoba ahol alszom
Körbenézek. Az egyik legrosszabb amit ide írtam
Az a pillanat volt amikor rájöttem hogy elveszítem az anyám
Es az első dolog amit irtam:’bárcsak felhívtalak volna’
De ezt most abbahagyom, nincs elég hely a dalban
És azt a tényt is bánom hogy küzdöttem azzal hogy megtaláljam magamat
És hazudok magamnak es azt mondom megteszek minden tőlem telhetőt
És megrázom magam mintha nem tehetnék semmit
Es kipipálom amikor látom hogy beleszólna a terveimbe
És bánom ahogy nézem hogy a Bizalom Hiánya megesz élve
Es ezzel az ütemmel ahogy haladok ott is marad amíg meghalok
Gratulálok,mindíg lesz helyed a fejemben
A kérdés csak az: vajon le tudom-e takarítani a falakat időben?
Fleurie:
Az álnokság egy vak kezdet
Mi a valóság ezekkel a kérdésekkel?
Olyan mintha nem hallottam volna az ébresztőórat és elaludtam (elaludtam)
Törött lábak és mégis hajtom a tökéletességet
Ezek a falak az üresség az arcomon
Az elmém az otthonom ahova be vagyok zarva
És magányos itt ebben a kastélyban (ebben a kastélyban)

(NF:)
Szóval ez az a része ennek a háznak, ahol már nem járt senki évek óta
Épitettem egy biztonságos szobát és nem engedek be senkit
Mert ha igen, akkor meg van rá az esély hogy eltűnnek és soha nem jönnek vissza
És bevallom hogy érzelmileg félek ide beengedni bárkit
Szóval csak bezárom
Lehet hogy kinyithatsz más ajtókat de ez zárva marad
Mert nem akarom neked megadni a lehetőséget hogy bánts
És én leszek az egyetlen ember akit hibáztatok ha magamra hagysz
Elzárom magamat belül
Szóval ne nézz
Nem jövök az ajtóhoz
Ne kopogj, ne kopogj
Be vagyok zárva
Isten azt mondja nem vagyok bezárva
Ezt választottam
El vagyok veszve a saját tudatomban
Tudom hogy ha kizárom a világot
Az nem oldja meg a problemáimat
De nem is azert epítettem ezt a házat mert azt hittem hogy majd megoldja őket
Azért építettem mert azt hittem hogy itt biztonságosabb
De nem az, és nem én vagyok az egyetlen aki itt lakik
A Félelem eljött hozzám évekkel ezelőtt és beengedtem
Talán ez a gond
Mert azóta is ezzel küzdök
Azt hittem majd elmegy, de egyertelmű hogy soha nem ment el
Biztosan kivalasztott egy szobat és befészkelte magát
Most abban a helyzetben vagyok hogy vagy itt ülök es hagyom nyerni
Vagy kiteszem oda ahonnan jött, de ez nem megy
Mert ahhoz hogy ezt megtegyem ki kell nyitnom az ajtókat
Most én beszélek vagy a Félelem?
Már magam sem tudom

Olyan magányos
Oh igen olyan magányos itt

(Fleurie:)
Ebben a kastélyban