Magyar Dalszöveg

I carved my name into your ribcage
We talked of lands away from this cage

You said "don't fret, love, someday I'll be my own man, I'll be free"
Oh but darling did you mean
Darling, did you mean free from me?

You promised home, the kind I've never known
But here we are skin and flesh and beating hearts
And I'm wondering what the hell I'm doing wrong

You said "let's make ourselves our very own brigade
This love our shied, our blade"
Oh, but darling do you see the cuts from which I bleed?
It's me you slain

I didn't obliterate these walls for you to come and raid my home
And here you are, right next to me ironically, I've never felt more alone

I fell for you faster than I fell apart
And I guess I'm the one to blame for letting myself fall to hard
I ripped my heart out and put in your hands in hopes that we'd put up a fight
How paradoxical, since now all I can think about is when will we stop trying...

Oh...
How do we stay afloat? When do I let go?
All you do is blindside me, it's heart to be brave
But when the night cuts into the day, it's your love I crave
I must've thanked my luck stars too much
They left me sitting into much dust

You know all my dreams
You were one so it seemed and I love you
But with you, it's heartache I breath
You showed me your heart but you never let me have the key

Oh, my love
Is this the end for us?
Maybe we've had enough

Belevéstem a nevemet a bordádba
Beszéltünk földekről, messze ettől a ketrectől

Azt mondtad: '' ne emészd magad, Szerelmem, egy nap a magam ura leszek, szabad leszek"
De Kedvesem, úgy értetted
Kedvesem, úgy értetted, tőled szabad?

Otthont ígértél, olyasfajtát, amit soha nem ismertem
De itt vagyunk, bőr és hús és dobogó szív
És gondolkozom, mi a szart csináltam rosszul

Azt mondtad: "hozzuk létre a saját brigádunkat
Ez a szerelem a pajzsunk, a pengénk"
De Kedvesem, látod a vágásokat, amikből vérzem?
Engem gyilkolsz meg

Nem azért semmisítettem meg a falaimat, hogy lerohand az otthonom
És itt vagy, ironikusan épp mellettem, sosem éreztem magam magányosabbnak

Gyorsan estem beléd, mint amilyen gyorsan szétestem
És azt hiszem, én vagyok a hibás, hogy olyan keményen estem
Kitéptem a szívem és a kezeidbe adtam, remélve, hogy küzdünk
Milyen paradox, mert már csak arra tudok gondolni, hogy mikor hagyjuk abba a próbálkozást

Hogyan lebegünk? Mikor engedem el?
Csak hátulról támadsz rám, nehéz bátornak lenni
De amikor az éjszaka belevág a napba, a te szerelmedért sóvárgok
Biztos túl sokat köszöntem a szerencsecsillagaimnak
Itt ülök a túl sok porban

Ismered minden álmom
Úgy tűnt, te vagy az igazi és szeretlek
De veled a szívfájdalmat lélegzem
Megmutattad nekem a szívedet, de sosem adtad oda a kulcsot

Szerelmem
Ez a végünk?
Talán elég volt