Magyar Dalszöveg

I'm tired of waking up in tears
'Cause I can't put to bed these phobias and fears
I'm new to this grief I can't explain
But I'm no stranger to the heartache and the pain

The fire I began is burning me alive
But I know better than to leave and let it die

I'm a silhouette asking every now and then
"Is it over yet? Will I ever feel again?"
I'm a silhouette chasing rainbows on my own
But the more I try to move on, the more I feel alone
So I watch the summer stars to lead me home

I'm sick of the past I can't erase
A jumble of footprints and hasty steps I can't retrace
The mountain of things I still regret
Is a vile reminder that I would rather just forget (no matter where I go)

The fire I began is burning me alive
But I know better than to leave and let it die

I'm a silhouette asking every now and then
"Is it over yet? Will I ever smile again?"
I'm a silhouette chasing rainbows on my own
But the more I try to move on, the more I feel alone
So I watch the summer stars to lead me home

'Cause I walk alone
No matter where I go
'Cause I walk alone
No matter where I go
'Cause I walk alone
No matter where I go

I'm a silhouette asking every now and then (now and then)
"Is it over yet? Will I ever love again?"
I'm a silhouette chasing rainbows on my own
But the more I try to move on, the more I feel alone
So I watch the summer stars to lead me home

I watch the summer stars to lead me home.

Belefáradtam, hogy könnyezve ébredjek
Mert nem tudom magam mögött hagyni ezeket a fóbiákat és félelmeket
Még új nekem ez a gyász, nem tudom megmagyarázni
De a szívfájdalom és a szenvedés nem idegen nekem

A tűz amit én gyújtottam élve elégett
De nem vagyok olyan ostoba, hogy elmenjek és hagyjam meghalni

Egy sziluett vagyok, folyton azt kérdezve
"Vége van már?" "Fogok valaha még érezni?"
Egy sziluett vagyok, szivárványokat kergetve egyedül
De minél jobban túl akarok lépni, annál magányosabbnak érzem magam
Szóval, figyelem a nyári csillagokat, hogy hazavezessenek

Elegem van a múltból, amit nem tudok kitörölni
Egy rakás lábnyom és sietős léptek, amiket nem tudok rekonstruálni
Az a tengernyi dolog amit még mindig sajnálok
Egy hitvány emlékeztető, amit inkább csak elfelejtenék (nem számít, hova megyek)

A tűz amit én gyújtottam élve elégett
De nem vagyok olyan ostoba, hogy elmenjek és hagyjam meghalni

Egy sziluett vagyok, folyton azt kérdezve
"Vége van már?" "Fogok valaha még mosolyogni?"
Egy sziluett vagyok, szivárványokat kergetve egyedül
De minél jobban túl akarok lépni, annál magányosabbnak érzem magam
Szóval, figyelem a nyári csillagokat, hogy hazavezessenek

Mert egyedül sétálok
Nem számít, hova megyek
Mert egyedül sétálok
Nem számít, hova megyek
Mert egyedül sétálok
Nem számít, hova megyek

Egy sziluett vagyok, folyton azt kérdezve
"Vége van már?" "Fogok valaha még szeretni?"
Egy sziluett vagyok, szivárványokat kergetve egyedül
De minél jobban túl akarok lépni, annál magányosabbnak érzem magam
Szóval, figyelem a nyári csillagokat, hogy hazavezessenek

Figyelem a nyári csillagokat, hogy hazavezessenek