Magyar Dalszöveg

With progress comes problems
With wisdom comes age
With lessons come learning
And pleasure comes with pain

You can only have the sunshine after the rain

I took a walk
It got me thinking
Left foot, right foot
Smiling, blinking
Breathe out, breathe in
Somehow linking

My soul to my mind and my heart to my mouth
Lost and the found and the north to the south
And the corners to the circle in my mind

We may find that the gate has been locked
When we come back down to what we really are
Retrace the footprints off the path that is lost
It's like trying to find a needle in the dark

My hands they are empty
But they are clean
I'm poor but I'm healthy
I'm halfway between
The gutter and the skyline

So I took a walk to the land's end
Thinking ‘bout an ex-girlfriend that I had
And the pages that I've turned
And it seems to me
That we all love the chase
But once we're caught we feel encased
Behind bars of love and trust
Uprooted by drunken lust
By people, people just like us
People, people just like us

You may find that the gate has been locked
When we come back down to what we really are
Retrace the footprints off the path that's been lost
It's like trying to find a needle in the dark

So I took a walk to the station
Lost in my imagination
Having private conversations with myself
And I'm just stumbling ‘round
And I wait for the sound
Of this crumbling town to come tumbling down
People say I'm just bummin' around
But I've had both my ears to the ground

A haladással gondok járnak
A bölcsességgel évek
A leckéket tanulni kell
És az örö fájdalommal jár

Csak eső után süthet a Nao

Sétáltam egyet
Elgondolkoztam
Bal láb, jobb láb
Mosolyogva, pislogva
Belélegeztem, kifújtam
Valahogy kapcsolódott

A lelkem az elmémhez és a szívem a számhoz
Az elveszett a megtalálthoz és észak délhez
És a sarkok a körhöz az elmémben

Lehet, hogy megtaláljuk a kaput, amit bezártak
Amikor visszatérünk ahhoz, amik valójában vagyunk
Visszafelé követem a lábnyomaimat egy elvesztett ösvényen
Olyan, mintha tűt keresnék a sötétben

A kezeim üresek
De tiszták
Szegény vagyok, de egészséges
Félúton vagyok
A föld és az ég között

Szóval elmentem a föld végéig
Egy exemre gondoltam
És a lapokra, amiket átlapoztam
És úgy tűnik nekem
Hogy mind szeretünk üldözni
De amint elkapnak minket, bezárva érezzük magunkat
A bizalom és a szerelem rácsai mögött
Kiirtott minket a részeges vágy
Az emberek, épp olyan emberek, mint mi
Az emberek, épp olyan emberek, mint mi

Lehet, hogy megtalálod a kaput, amit bezártak
Amikor visszatérünk ahhoz, amik valójában vagyunk
Visszafelé követem a lábnyomaimat egy elvesztett ösvényen
Olyan, mintha tűt keresnék a sötétben

Szóval elsétáltam a megállóig
A képzeletemben elveszve
Privát beszélgetést folytattam magammal
És csak botladozom
És várom az összeomló város összedőlésének
A hangját
Az emberek azt mondják, csak szomorkodom
De minkét fülem a földön van