Magyar Dalszöveg

There’s wood chip on the walls,
There’s wood on the stove,
You would if you could but you cannot I know,
But I’m still yours alone.

We’d lie on our backs,
We’d lie on your floor,
But we lied so much we don’t talk any more,
But I’m still yours alone,
You said you were tired I said I feel the same,
I put on my shoes and I got on the train.

To see sunlight fade and the shadows grow long,
To see rivers go winding blindly back to the storm,
And the rickety tracks they’re taking me back to where I used to belong.

There’s a weight on our shoulders,
A weight to your tone,
You wait on tables I wait by the phone,
And I’m still yours alone.

You blew out the candles when we fell apart,
I’m not childish just scared of the dark.

I see sunlight fade and the shadows grow long,
To see rivers go winding blindly back to the storm,
And the rickety tracks they are taking me back to where i used to belong.

I feel sunlight fade and the shadows grow long,
I see rivers go winding blindly back to the storm,
And the rickety tracks taking me back to where I used to belong.

Fadarab van a falakon
Fa van a kandallóban
Megtennéd, ha tudnád,de most nem tudod
De én még mindig csak a tiéd vagyok

A hátunkon feküdnénk
A padlódon feküdnénk
De annyit hazudtunk, hogy már nem beszélünk
De én még mindig csak a tiéd vagyok
Azt mondtadm fáradt voltál, azt mondtam, én is ugyanezt érzem
Felvettem a cipőmet és felszálltam a vonatra

Hogy lássam eltűnni a napfényt, és meghosszabbodni az árnyékokat
Hogy lássam, ahogy folyók mennek vakon visszafelé a viharba
És a rozoga sínek visszavisznek oda, ahová valaha tartoztam

Súly van a vállainkon
A te tónusod súlya
Asztalokra vársz, én a telefon mellett várok
És én még mindig csak a tiéd vagyok

Te elfújtad a gyertyákat, amikor szétestünk
Nem vagyok gyerekes, csak félek a sötétben

Látom eltűnni a napfényt, és meghosszabbodni az árnyékokat
Hogy lássam, ahogy folyók mennek vakon visszafelé a viharba
És a rozoga sínek visszavisznek oda, ahová valaha tartoztam

Érzem, ahogy eltűnik a napfény, és meghosszabbodnak az árnyékokat
Látom, ahogy folyók mennek vakon visszafelé a viharba
És a rozoga sínek visszavisznek oda, ahová valaha tartoztam