Magyar Dalszöveg

Well, wood burns, and metal rusts,
So, darling, what’s to become of us,
When the weather turns, and they say it must,
Well, we’ll need coats for the both of us,
But the wool is thin and it’s full of holes,
And there’s no heat in this abandoned bus,
So will we go alone, out on our own,
Oh, darling, what’s to become of us

Well, boats sink into the sea,
And airplanes that crash like computer screens,
And signals fail, trains derail,
And car bonnets crumple like magazines,
‘Til they’re put in piles like stacks of tiles,
In a yard full of fridges and broken stuff,
Will we go alone out on our own,
Oh, darling, what’s to become of us

We will bite our noses off to spite our faces,
Both of us will rust like metal fences in the rain,
You will pour the gasoline and I will spark the matches,
We will burn within our fire, we will burn within our flames

Well, yeast ferments and milk sours,
When it’s out of the fridge for too many hours,
Well, we lament in separate towers,
Never knowing if we’re brave or if we’re cowards,
For they pour cement down this hole of ours,
And we’ll be stuck under stones and flowers,
Will we go alone out on our own,
Oh, darling, that’s what will become of us

Nos, a fa elég és a fém berozsdásodik
Szóval, Kedves, mi lesz belőlünk?
Amikor az időjárás megváltozik és azt mondják, muszáj
Nos, kabátra lesz szüksége mindkettőnknek
De a gyapjú vékony és teli van lyukakkal
És nincs hőség ebben az elhagyatott buszban
Szóval egyedül fogunk kimenni?
Kedves, mi lesz belőlünk?

Hát, a csónakok elsüllyednek a tengerben
És a repülők, amik számítógép képernyőként
És a jelek hibáznak, a vonatok kisiklanak
És az autók motorházteteje magazinként gyűrődik meg
Amíg halmokba nem rakják őket, akár a csempáket
Egy hűtővel és elromlott dolgokkal teli kertben
Szóval egyedül fogunk kimenni?
Kedves, mi lesz belőlünk?

Le fogjuk harapni az orrunkat, hogy bántsuk az arcunkat
Mindkettőnk berozsdásodik, mint a fémkerítés az esőben
Te fogod önteni a benzint, és én gyújtom meg a gyufát
A saját tüzünkben fogunk megégni, a saját lángjainkban fogunk megégni

Hát, az élesztő megerjed és a tej megsavanyodik
Amikor túl sokáig nincs a hűtőben
Külön tornyokban panaszkodunk
Sosem tudjuk, hogy bátrak vagy gyávák vagyunk-e
Mert a lyukunkba cementet öntenek
És kövek és virágok alá szorulunk be
Szóval egyedül fogunk kimenni?
Kedves, mi lesz belőlünk?