Magyar Dalszöveg

Beyond the horizon of the place we lived when we were young
In a world of magnets and miracles
Our thoughts strayed constantly and without boundary
The ringing of the division bell had begun

Along the Long Road and on down the Causeway
Do they still meet there by the Cut

There was a ragged band that followed in our footsteps
Running before time took our dreams away
Leaving the myriad small creatures trying to tie us to the ground
To a life consumed by slow decay

The grass was greener
The light was brighter
With friends surrounded
The nights of wonder

Looking beyond the embers of bridges glowing behind us
To a glimpse of how green it was on the other side
Steps taken forwards but sleepwalking back again
Dragged by the force of some inner tide

At a higher altitude with flag unfurled
We reached the dizzy heights of that dreamed of world

Encumbered forever by desire and ambition
There's a hunger still unsatisfied
Our weary eyes still stray to the horizon
Though down this road we've been so many times

The grass was greener
The light was brighter
The taste was sweeter
The nights of wonder
With friends surrounded
The dawn mist glowing
The water flowing
The endless river

Forever and ever

Túl a horizonton, ott, ahol éltünk amikor fiatalok voltunk
Egy vonzó és csodás világban
A gondolataink határok nélkül kalandoztak
Elkezdődött az elválasztott harang csengése

A hosszú úton és a töltésnél
Még mindig találkoznak az elválasztóval

Volt egy rongyos banda, ami a nyomdokainkba lépett
Futva, mielőtt az idő elvitte az álmainkat
Elhagyva sok kis teremtményt, amelyek megpróbálnak a földhöz láncolni
Az élethez, ami lassú bomlással ér véget

A fű zöldebb volt
A fény világosabb
Barátokkal körülvéve
A csodák éjszakáin

Túl a mögöttünk izzó hidak parazsán
Egy futó pillantás, milyen zöld a másik oldal
Előre lépkedünk, de álmunkban visszafelé
A belső árapály húz vissza minket

Egy nagyobb magasságnál kibontjuk a zászlót
Elértük az álomvilág szédítő csúcsát

A vágyakozás és törekvés terhe alatt
Még mindig csillapítatlan az éhség
Fáradt szemünkkel még mindig a horizontot figyeljük
Pedig már sokszor jártunk ezen az úton

A fű zöldebb volt
A fény világosabb
Az íze édesebb volt
A csodák éjszakáin
Barátokkal körülvéve
Ragyog a hajnali köd
A víz áramlik
A végtelen folyón

Örökkön örökké