Magyar Dalszöveg

She’s plastic, she’s speed read, a classic line between the lines
Fantastic and half dead, his tactic, blind to warning signs
Her clashes of colors are flashes of society
In ashes his dollars like posters of a tragic love story

See the puppet master laugh, astride a pale horse
And take another photograph, for selfie intercourse
Reading out the epitaph of our pointless wars
For love we will tear us down

He’s shooting at shadows, portraying a proper soldier boy
She’s thinking, in logos, still searching for the real mccoy
Broadcasters, they’ve got this, disasters, a wasp of a satire
Like actors who french kiss right after someone stole their fire

See/Hear the puppet master laugh, astride a pale horse
And take another photograph, for selfie intercourse
Reading out the epitaph of our pointless wars
For love we will tear us

Down that beaten path she treads
Mirage the blushing bride he weds
Yesterday’s diamonds and pearls
Now worthless trinkets in their world

The salty tang of blood, sensations running hot
Snow blindness in pitch darkness, mindless rage
And then you see the puppet master laugh
And take another photograph

See/Hear the puppet master laugh, astride a pale horse
And take another photograph, for selfie intercourse
Reading out the epitaph of our pointless wars
When love, love could be our crown

A lány teljesen mű, gyorsan olvasható, egy tipikus sor a sorok között
Fantasztikus és félig halott a srác, ez a taktikája, vak az intő jelekre
A lány színkavalkádai a társadalom felvillanó tükörképei
A srác hamuvá lett dollárjai, mint egy tragikus rom-kom poszterei

Lásd, hogy a bábmester nevet egy fakó ló nyergében
És lőj egy újabb képet a selfizendő érintkezésről
Felolvassuk az értelmetlen küzdelmeink utáni sírfeliratokat
A szerelemért mi majd leromboljuk magunk

A srác délibábokra lő, jól lefestve egy rendes katona fiút
Lány gondolkodik, logókkal teli, még mindig a nagy igazit keresi
Hírnökök ők, megoldják majd, katasztrófák, egy rajnyi szatíra
Színészek ők kik francia csókot váltanak miután valaki már ellopta lángjukat

Lásd/Halld, hogy a bábmester nevet egy fakó ló nyergében
És lőj egy újabb képet a selfizendő érintkezésről
Felolvassuk az értelmetlen küzdelmeink utáni sírfeliratokat
A szerelemért mi majd széttépjük magunk

A nő a viharverte út végén párzik
A férfi beképzeli a pironkodó menyecskét kit elvesz
A tegnapi gyémántjai és gyöngyei
Most értéktelen bizsuk a világukban

A vér csípős bűze, az érzékek fellángolnak
Fénytől elvakultság a korom sötétben, eszetlen düh
És aztán látod, a bábmester nevet
És lőj egy újabb fotót

Lásd/Halld, hogy a bábmester nevet egy fakó ló nyergében
És lőj egy újabb képet a selfizendő érintkezésről
Felolvassuk az értelmetlen küzdelmeink utáni sírfeliratokat
Ha szeretünk, a szeretet megkoronázhat minket