Ren - Screech’s Tale (2019)
Screech’s Tale
Angol dalszövegA story, it starts
Right at the end of the life of poor Jenny
Clocked out like Big Ben
This Screech, dear boy, where did he go
He melted into the black night, just like snow
Patrick, man, let me in, please open the door
I think I fucked up, Patrick, really fucked up, man, I'm not sure
I got crazy, left a lady laying still on the floor
I think I killed her, Patrick, come on man, I can't knock no more
But Screech kept on knocking, 'till his knuckles became sore
But there's no sign of Patrick, down at number 54
No refuge for our villain, for the bitter hands of faith
Have something far more sinister in mind, that does await
Hello?
Hi babe, you in?
Nah, nothing really, I'm just a bit tired
Listen, can I swing around yours for a few minutes?
I just really miss you, babe
What the fuck you mean you're busy?
You fucking bitch, for fucks sake
Sirens sound approaching like a Banshee in the night
The shrill cry of justice cutting like the sharpest knife
But Screech was never one to run, not one to miss a fight
One hand upon his blade, he turned to face the blue light
Come on then, you fucking cunts, lets fucking have you then
I am Screech, I'm the boss here, I'm the ender of man
You think that uniform you're wearing means that you own these streets
Well these are my fucking streets and they call me fucking Screech
Richard was an officer, who stood at 6 foot 3
Working London on the night shift, what he didn't think he'd see
Was a boy running at him, like an animal possessed
With no time to hesitate, he fired four bullets at Screech's chest
A story it ends, right at the start
Young Screech and poor Jenny, lying one street apart
An officer shaken, by the boy that he claimed
Two body's lay lifeles
Right at the end of the life of poor Jenny
Clocked out like Big Ben
This Screech, dear boy, where did he go
He melted into the black night, just like snow
Patrick, man, let me in, please open the door
I think I fucked up, Patrick, really fucked up, man, I'm not sure
I got crazy, left a lady laying still on the floor
I think I killed her, Patrick, come on man, I can't knock no more
But Screech kept on knocking, 'till his knuckles became sore
But there's no sign of Patrick, down at number 54
No refuge for our villain, for the bitter hands of faith
Have something far more sinister in mind, that does await
Hello?
Hi babe, you in?
Nah, nothing really, I'm just a bit tired
Listen, can I swing around yours for a few minutes?
I just really miss you, babe
What the fuck you mean you're busy?
You fucking bitch, for fucks sake
Sirens sound approaching like a Banshee in the night
The shrill cry of justice cutting like the sharpest knife
But Screech was never one to run, not one to miss a fight
One hand upon his blade, he turned to face the blue light
Come on then, you fucking cunts, lets fucking have you then
I am Screech, I'm the boss here, I'm the ender of man
You think that uniform you're wearing means that you own these streets
Well these are my fucking streets and they call me fucking Screech
Richard was an officer, who stood at 6 foot 3
Working London on the night shift, what he didn't think he'd see
Was a boy running at him, like an animal possessed
With no time to hesitate, he fired four bullets at Screech's chest
A story it ends, right at the start
Young Screech and poor Jenny, lying one street apart
An officer shaken, by the boy that he claimed
Two body's lay lifeles
Screech története
Magyar dalszövegA történetünk elkezdődik
Épp szegény Jenny életének a végén
Ütött az óra, mint a Big Ben
Ez a Screech, kedves fiú, hová tűnt
Beleolvadt a fekete éjszakába, akár a hó
Patrick, ember, engedj be, kérlek, nyisd ki az ajtót
Asszem, ezt elbasztam, Patrick, tényleg elbasztam, ember, nem vagyok benne biztos
Megőrültem, egy nőt otthagytam a földön fekve
Asszem megöltem, Patrick, gyerünk, ember, nem kopoghatok tovább
De Screech tovább kopogott, amíg a bütykei el enm fáradtak
De nem volt jele Patrick-nek az 54-es háznál
Nem kapott menedéket a gonosztevő, de a sors keserű kezei
Valami sokkal baljósabbal készülnek, ami várat még magára
Haló?
Heló, Bébi, otthon vagy?
Nem, semmi, csak egy kicsit fáradt vagyok
Nézd, beugorhatok hozzád néhány percre?
Csak nagyon hiányzol, Édes
Mi a faszt értesz az alatt, hogy elfoglalt vagy?
Te kibaszott ribanc, az Isten szerelmrée
Szirénák hangja közeledett szellemként az éjszakában
Az igazság éles sikoltása úgy vágott, mint a legélesebb kés
De Screech sosem menekült, nem maradt ki balhéból
Egy kéz a pengén, megfordult, hogy szembenézzen a kék fénnyel
Gyerünk hát, kibaszott nyomorékok, akkor értetek megyek
Screech vagyok, én vagyok itt a főnök, az emberek befejezője
Azt hiszitek, hogy az egyenruhátoktól már ti uraljátok az utcákat
Nos, ezek az én kibaszott utcáim, és kibaszottul Screech-nek hívnak
Richard rendőr volt, 6 láb 3 hüvelyk magas
Londonban éjszakai műszakozott, azt nem gondolta volna, hogy ezt fogja látni
Egy srácot, aki neki fut, mint egy megszállt vadállat
Nem volt ideje hezitálni, négy golyót lőtt Screech mellkasába
Egy történet itt véget ér, pont a kezdeténél
Fiatal Screech és szegény Jenny, alig pár utcára egymástók
Egy megrázott rendőr, a sráctól, akit megölt
Két test hevert élettelenül
Épp szegény Jenny életének a végén
Ütött az óra, mint a Big Ben
Ez a Screech, kedves fiú, hová tűnt
Beleolvadt a fekete éjszakába, akár a hó
Patrick, ember, engedj be, kérlek, nyisd ki az ajtót
Asszem, ezt elbasztam, Patrick, tényleg elbasztam, ember, nem vagyok benne biztos
Megőrültem, egy nőt otthagytam a földön fekve
Asszem megöltem, Patrick, gyerünk, ember, nem kopoghatok tovább
De Screech tovább kopogott, amíg a bütykei el enm fáradtak
De nem volt jele Patrick-nek az 54-es háznál
Nem kapott menedéket a gonosztevő, de a sors keserű kezei
Valami sokkal baljósabbal készülnek, ami várat még magára
Haló?
Heló, Bébi, otthon vagy?
Nem, semmi, csak egy kicsit fáradt vagyok
Nézd, beugorhatok hozzád néhány percre?
Csak nagyon hiányzol, Édes
Mi a faszt értesz az alatt, hogy elfoglalt vagy?
Te kibaszott ribanc, az Isten szerelmrée
Szirénák hangja közeledett szellemként az éjszakában
Az igazság éles sikoltása úgy vágott, mint a legélesebb kés
De Screech sosem menekült, nem maradt ki balhéból
Egy kéz a pengén, megfordult, hogy szembenézzen a kék fénnyel
Gyerünk hát, kibaszott nyomorékok, akkor értetek megyek
Screech vagyok, én vagyok itt a főnök, az emberek befejezője
Azt hiszitek, hogy az egyenruhátoktól már ti uraljátok az utcákat
Nos, ezek az én kibaszott utcáim, és kibaszottul Screech-nek hívnak
Richard rendőr volt, 6 láb 3 hüvelyk magas
Londonban éjszakai műszakozott, azt nem gondolta volna, hogy ezt fogja látni
Egy srácot, aki neki fut, mint egy megszállt vadállat
Nem volt ideje hezitálni, négy golyót lőtt Screech mellkasába
Egy történet itt véget ér, pont a kezdeténél
Fiatal Screech és szegény Jenny, alig pár utcára egymástók
Egy megrázott rendőr, a sráctól, akit megölt
Két test hevert élettelenül
Facebook hozzászólások