Magyar Dalszöveg

Ay payita mía
Guárdate la poesía
Guárdate la alegría pa'ti

No pido que todos los días sean de sol
No pido que todos los viernes sean de fiesta
Tampoco te pido que vuelvas rogando perdón
Si lloras con los ojos secos
Y hablando de ella

Ay amor me duele tanto

Me duele tanto

Que te fueras sin decir a dónde
Ay amor, fue una tortura perderte

Yo sé que no he sido un santo
Pero lo puedo arreglar amor

No sólo de pan vive el hombre
Y no de excusas vivo yo.

Sólo de errores se aprende
Y hoy sé que es tuyo mi corazón

Mejor te guardas todo eso
A otro perro con ese hueso
Y nos decimos adiós

No puedo pedir que el invierno perdone a un rosal
No puedo pedir a los olmos que entreguen peras
No puedo pedirle lo eterno a un simple mortal
Y andar arrojando a los cerdos miles de perlas

Ay amor me duele tanto
Me duele tanto
Que no creas más en mis promesas

Ay amor

Es una tortura

Perderte

Yo sé que no he sido un santo
Pero lo puedo arreglar, amor

No sólo de pan vive el hombre
Y no de excusas vivo yo.

Sólo de errores se aprende
Y hoy se que es tuyo mi corazón

Mejor te guardas todo eso
A otro perro con ese hueso
Y nos decimos adiós

No te bajes, no te bajes
Oye negrita mira, no te rajes
De lunes a viernes tienes mi amor
Déjame el sábado a mi que es mejor
Oye mi negra no me castigues más
Porque allá afuera sin ti no tengo paz
Yo solo soy un hombre muy arrepentido
Soy como el ave que vuelve a su nido

Yo sé que no he sido un santo
Y es que no estoy hecho de cartón

No sólo de pan vive el hombre
Y no de excusas vivo yo.

Sólo de errores se aprende
Y hoy se que es tuyo mi corazón

Ay ay ay, ay ay ay,
Ay, todo lo que he hecho por ti
Fue una tortura perderte
Me duele tanto que sea asi
Sigue llorando perdón
Yo... ya no voy
A llorar por ti...

Jaj, én kedvesem
Tartsd meg a költészetet
Tartsd meg a boldogságot magadnak

Nem kérem, hogy minden nap süssön a nap
Nem kérem, hogy minden pénteken buli legyen
Azt sem kérem, hogy bocsánatért könyörögve visszatérj
Ha száraz szemekkel sírsz
És közben róla beszélsz

Jaj, szerelmem, annyira fáj

Annyira fáj

Hogy elmész a nélkül, hogy elmondanád hova
Jaj, szerelmem, egy gyötrelem volt megbocsájtani neked

Tudom, hogy nem voltam egy szent
De ezt helyre tudom hozni, szerelmem

Nem csak kenyéren él az ember
És nem kifogásokon élek én

Csak a hibákból lehet tanulni
És ma már tudom, hogy a tiéd a szívem

Jobb lesz, ha megtartod mindezt
'Egy másik kutyának ezzel a csonttal'
És mi most elbúcsúzunk egymástól

Nem kérhetem, hogy a tél megbocsásson egy rózsának
Nem kérhetem, hogy a szilfák körtéket teremjenek
Nem kérhetem az örökkévalóságot egy egyszerű halandónak
És menni tovább gyöngyökkel dobálva a disznókat

Jaj, szerelmem, annyira fáj
Annyira fáj
Hogy már többet nem hiszel az ígéreteimben

Jaj, szerelmem

Ez egy gyötrelem

Megbocsájtani neked

Tudom, hogy nem voltam egy szent
De ezt helyre tudom hozni, szerelmem

Nem csak kenyéren él az ember
És nem kifogásokon élek én

Csak a hibákból lehet tanulni
És ma már tudom, hogy a tiéd a szívem

Jobb lesz, ha megtartod mindezt
'Egy másik kutyának ezzel a csonttal'
És mi most elbúcsúzunk egymástól

Ne szállj ki ebből, ne szállj ki ebből
Figyelj, nézd kis feketém, ne haragudj meg
Hétfőtől péntekig tiéd a szerelmem
A szombatot hagyd meg nekem, ami nekem a legjobb
Figyelj, én kis feketém, ne büntess tovább
Mert itt kint nélküled nincs békességem
Én csak egy ember vagyok aki nagyon megbánta amit tett
Olyan vagyok mint egy madár, aki visszatér a fészkéhez

Tudom, hogy nem voltam egy szent
És az a helyzet, hogy nem papírból vagyok

Nem csak kenyéren él az ember
És nem kifogásokon élek én

Csak a hibákból lehet tanulni
És ma már tudom, hogy a tiéd a szívem

Jaj jaj jaj, jaj jaj jaj
Jaj, minden amit érted tettem
Egy gyötrelem volt megbocsájtani neked
Annyira fáj, hogy így kellett lennie
Folytasd sírva a megbocsájtást
Én... már nem fogok
Sírni érted...