Magyar Dalszöveg

You fixed your eyes on us
Your flesh and blood
A sculpture of water
And unsettled dust

When there was bad blood in us
We learned our lessons
Genesis to the last generation

So we wrestle with it all
The concept of grace
And the faithful concrete
As it breaks our fall

Our questions are all the same
Identical words; how they feel brand new
Against different time frames
Identical words against different time frames

We know it all by heart
The whole is greater
Than the sum of its parts
We've heard it all before
In beauty there echoes a speck of our souls
In beauty there echoes a speck of our souls

Like firewood burning bright
In the dead of winter
By only a flicker
We cling to this life

So we huddle over maps
Is it faith or prediction
Will or tradition
Until we collapse?
We argue our bearings
Until we collapse

We study our story arcs
Inherently good
Or were we broken right from the start?

Or hesitant fingerprints
Trace every mountain
Lace every valley
Until we're convinced

We know it all by heart
Every blade of grass bears our mark

In the name of being brave
Though it's just another word for being afraid

We know it all by heart
The whole is so much greater
Than the sum of these parts
We've heard the truth before
For in beauty there echoes a speck of our souls
In beauty there echoes a speck of our souls
In beauty there echoes a speck of our souls

Rajtunk tartod a szemedet
A húsodon és a véreden
Egy szobor, ami vízből van
És elmozdíthatatlan por.

Amikor a rossz vér bennünk csörgedezik,
Megtanuljuk a leckét
Genezis az utolsó genereciónak.

Mi megbírkózunk mindennel,
A kegyelem elképzelésével,
És a kézzelfogható reménnyel,
Mint pillanatnyi lebegés a zuhanás közben.

A kérdéseink ugyanazok,
Azonos szavak: miért érzik ezt teljesen újnak
Ellentétben a más korokkal,
Azonos szavak ellentétben más korokkal.

Mindezt a szívünkkel érezzük,
Az egész nagyobb,
Mint a kis részek együtt.
Mi halljuk az egészet előre,
Ez a gyönyörű visszhang, mely a lelkünk egy része,
Ez a gyönyörű visszhang, mely a lelkünk egy része.

Mint a tüzifa, fényesen világít,
Ez a tél halála,
Csak kis villanások,
Ragaszkodunk ehhez az élethez.

Szóval összebújunk a térképek felett,
Ez remény vagy egy jóslat,
Akarat vagy hagyomány,
Mielőtt összeomlunk?
Érvelünk a viselkedésünk mellett,
Mielőtt összeomlunk.

Tanulunk a múltunkból,
Gyökerekig jók vagyunk,
Vagy már összetörtünk az induláskor?

Vagy bizonytalan ujjlenyomatok,
Lábnyom minden hegyen,
Csipke minden völgyben,
Mielőtt meggyőződünk.

Mindezt a szívünkkel érezzük,
Minden fűszál a jelünket viseli.

Bátorság legyen a nevünk,
Gondolom, ez csak egy másik szó a gyávasagra.

Mindezt a szívünkkel érezzük,
Az egész sokkal nagyobb,
Mint a kis részek együtt,
Mi halljuk az egészet előtte,
Ennek a gyönyörű visszhangnak, mely a lelkünk része,
Ez a gyönyörű visszhang, mely a lelkünk egy része,
Ez a gyönyörű visszhang, mely a lelkünk egy része.