Magyar Dalszöveg

Is it romantic how all of my elegies eulogize me?
I'm not cut out for all these cynical clones
These hunters with cell phones

Take me to the lakes, where all the poets went to die
I don't belong and, my beloved, neither do you
Those Windermere peaks look like a perfect place to cry
I'm setting off, but not without my muse

What should be over burrowed under my skin
In heart-stopping waves of hurt
I've come too far to watch some namedropping sleaze
Tell me what are my words worth

Take me to the lakes, where all the poets went to die
I don't belong and, my beloved, neither do you
Those Windermere peaks look like a perfect place to cry
I'm setting off, but not without my muse

I want auroras and sad prose
I want to watch wisteria grow right over my bare feet
'Cause I haven't moved in years
And I want you right here
A red rose grew up out of ice frozen ground
With no one around to tweet it
While I bathe in cliffside pools
With my calamitous love and insurmountable grief

Take me to the lakes, where all the poets went to die
I don't belong and, my beloved, neither do you
Those Windermere peaks look like a perfect place to cry
I'm setting off, but not without my muse
No, not without you

Romantikus, hogy a saját elégiáim dicsőítenek engem?
Nem ezeknek a cinikus klónoknak találtak ki,
Ezeknek a vadászoknak telefonnal.

Vigyél a tavakhoz, ahova a költők mentek meghalni
Nem tartozom ide és szerelmem, te sem.
Azok a Windermere-i magaslatok tökéltes helynek tűnnek a síráshoz.
Elindulok, de a múzsám nélkül nem.

Aminek véget kellett volna érni, beitta magát a bőröm alá, szív fájdító hullámokban.
Túl sokat értem el, ahhoz hogy hagyjak egy névbepiszkoló mocskot
elmondani, mit érnek szavaim.

Vigyél a tavakhoz, ahova a költők mentek meghalni
Nem tartozom ide és szerelmem, te sem.
Azok a Windermere-i magaslatok tökéltes helynek tűnnek a síráshoz.
Elindulok, de a múzsám nélkül nem.

Északi fényeket akarok és szomorú prózákat,
Látni akarok lila akácokat nőni a meztelen lábaim körül,
mert nem mozdultam évek óta.
és itt akarlak Téged, magam mellett.
Egy vörös rózsa nőtt ki a jeges talajból
és senki sem volt a környéken, hogy tweet-et írjon róla,
Míg én sziklamenti medencékben fürdöm
a katasztrofális szerelmemmel és a leküzdhetetlen gyászommal.

Vigyél a tavakhoz, ahova a költők mentek meghalni
Nem tartozom ide és szerelmem, te sem.
Azok a Windermere-i magaslatok tökéltes helynek tűnnek a síráshoz.
Elindulok, de a múzsám nélkül nem.
Nem, nélküled nem.