Magyar Dalszöveg

Nostalgia, what a funny feeling
I feel depleted from feelings I've been revealin'
It's do or die, I'm not goin' willing
But when it's time, wrap in white linen
I rap this, I say it for my sanity
Whatever the calamity, I did this for myself
Fuck all of your fantasies
You're a snake, fell of the ladder
I prefer speakin' in analogies
I've had enough of all this wet
And I can't trust that you're my family
I don't know what's next
The brain dead, that I never miss
My brain lives with the cannabis
Can I resist the dark abyss?
Leave a mark on this with no start, just exist
My mind's in a prism shape
And in times like a prison state
There's no right that I feel of late
Thеre's no light if my view's at stake
And which life should I choose to take
What's left? Is it room or space?
They are rumors we have to face
I prefer sooner than after late
I seen actors after BAFTA's be more straight
I mean down the barrel
I hear 'em sing, it's the same carol
They're tryna sprint in a long run, Mo Farah
They're tryna fix when it's long gone, don't bother
There's no other, the thoughts shudders through most lovers
I wanna bed you, but still sleep is death's, cousin
So two weeks is now four dozen
Years that pass by, can't press no rewind
Just watch my life by and lock the right ties
Nobody, nobody-ayy is listenin' to me
Nobody, nobody-ayy is listenin'
Nobody, nobody-ayy is listenin' to me
Nobody, nobody-ayy is listenin' to me

Nosztalgia, micsoda vicces érzés
Kimerültnek érzem magam az általam feltárt érzésekből
Tedd vagy halj meg, én nem vagyok hajlandó
De amikor itt az ideje, csomagold be fehér vászonba
Elrappelem ezt, a józan eszem miatt mondom
Bármi legyen is a balsors, ezt magamnak csináltam
Baszd meg az összes fantáziádat
Egy kígyó vagy, leestél a létráról
Jobban szeretek analógiákban beszélni
Elegem van az összes nedvességből
És nem bízhatok abban, hogy a családom vagy
Nem tudom mi következik
Az agyhalál, amit soha nem hagyok ki
Az agyam a kannabissal él
Ellenállhatok a sötét szakadéknak?
Nyomothagyni ezen kezdet nélkül, csak létezni
Az elmém egy prizma alakban
És néha olyan mint egy börtönállam
Nincs jogom ahhoz, hogy az elmúlást érezzem
Nincs fény, ha a nézetem forog kockán
És melyik életet kéne választanom
Mi maradt? Ez egy szoba vagy egy tér?
Ezek olyan pletykák, amikkel szembe kell néznünk
Inkább hamarabb, mint később
Láttam színészeket a BAFTA után, még egyszerűbbnek
Mármint lent a hordóban
Hallom őket énekelni, ugyanaz a dallam
Hosszútávon próbálnak sprintelni, Mo Farah
Próbálják kijavítani mikor már régen elmúlt, ne zavarjon
Nincs más, a gondolatok megborzongnak a szerelmesek többségében
Le akarok feküdni veled, de még mindig az alvás a halálé, unokatestvérem
Tehát két hét most négy tucat
Az eltelt évek nem nyomnak vissza
Csak figyeld az életemet, és kösd össze a megfelelő kapcsolatokat
Senki, Senki-ki sem hallgat rám
Senki, Senki-ki sem hallgat
Senki, Senki-ki sem hallgat rám
Senki, Senki-ki sem hallgat rám