Magyar Dalszöveg

When I was younger I was certain
That I'd be fine without a queen
Just a king inside his castle
With an ocean in between
Now all I do is sit
And count the miles from you to me
Oh, Calamity
We get older by the hour
Watch the changes from afar
Keep forgetting to remember
Where we've been is who we are
Now all I do is wonder
Why we ever set the scene
Oh, Calamity

It's such a shame that we play strangers
No act to change what we've become
Damn, it's such a shame that we built a wreck out of me
Oh, Calamity
Oh, Calamity

I'll remember nights alone
Waking up to dial tones
Always found my greatest moments
In the sound of your hellos
Now I struggle to recall
The reasons you would come to leave
Oh, calamity

It's such a shame that we play strangers
No act to change what we've become
Damn, it's such a shame that we built a wreck out of me
Oh, Calamity
Oh, Calamity

If I catch you on the corner
Will you even know it's me?
Will I look familiar to ya?
Do you offer me a seat?
Can we find a new beginning?
Do you turn the other cheek?
Oh, Calamity

It's such a shame that we play strangers
No act to change what we've become
Damn, it's such a shame that we play strangers
No act to change what we've become
Damn, it's such a shame that we built a wreck out of me
Oh, Calamity
Oh, Calamity

Oh, Calamity, come back to me

Amikor fiatalabb voltam, meg voltam győződve
Hogy jól meglennék királynő nélkül
Csak egy király a kastélyában
Közötte egy óceánnal
Most csak ülök
És számolom a mérföldeket innen hozzád
Ó, szerencsétlenség
Az órák múlásával egyre öregebbek vagyunk
Távolról nézve a változásokat
Elfelejtünk emlékezni
Hogy hol voltunk és kik vagyunk
Most csak azon tűnődöm
Miért hagytuk ezeken megtörténni
Ó, szerencsétlenség

Mekkora szégyen, hogy idegenekként tekintünk a másikra
Nem tettünk semmit azellen, hogy mikké váltunk
Francba, mekkora szégyen, hogy miattunk ronccsá lettem
Ó, szerencsétlenség
Ó, szerencsétlenség

Emlékezni fogok a magányos éjszakákra
Az ébredésekre a tárcsázó hangjaira
Mindig megtaláltam a legszebb pillanataimat
A köszönéseid hangjában
Most viaskodok magammal, hogy visszaemlékezzek-e
Az okokra, amikre átjönnél és mennél
Ó, szerencsétlenség

Mekkora szégyen, hogy idegenekként tekintünk a másikra
Nem tettünk semmit azellen, hogy mikké váltunk
Francba, mekkora szégyen, hogy miattunk ronccsá lettem
Ó, szerencsétlenség
Ó, szerencsétlenség

Ha találkoznánk az utcasarkon
Egyáltalán tudni fogod, hogy én vagyok az?
Ismerős leszek neked?
Felajánlasz nekem egy helyet?
Tudnánk-e találni egy új kezdetet?
Elfordulsz-e tőlem?
Ó, szerencsétlenség

Mekkora szégyen, hogy idegenekként tekintünk a másikra
Nem tettünk semmit azellen, hogy mikké váltunk
Francba, mekkora szégyen, hogy miattunk ronccsá lettem
Nem tettünk semmit azellen, hogy mikké váltunk
Francba, mekkora szégyen, hogy miattunk ronccsá lettem
Ó, szerencsétlenség
Ó, szerencsétlenség

Ó, szerencsétlenség, gyere vissza hozzám