Magyar Dalszöveg

Je sais qu’on a tant de choses à se dire
Et tes histoires seront bientôt usées
Quand je serai blottie contre la fatigue
Des jours à la mer qu’on veut oublier

Et voilà que tu ne peux plus chanter
Je crois bien que je suis seule à t’aimer
Tes lèvres brûlent tant de mille mensonges
Que tu ne prends plus la peine de raconter

Et tu m’as volé ce qu’il reste de l’été
Des berceuses que tu chantais pour me calmer
Ne me laisse plus ici, ne me laisse plus cette fois
Même si je ne suis rien pour toi

Je me rappelle des secrets en cavale
Laissés en murmures au creux de mes bras
Que je porterai, si lourds de tourments
Je t’entends encore crier doucement

Pourquoi voulais-tu encore donc de moi
Alors que je quittais toutes ces pensées
Tu ne me voulais que pour ces quelques mois
Pour t’aider toujours à mieux l’oublier

Tudom, annyi mondanivalónk van
És a történeteid hamarosan megviseltek lesznek
Amikor a fáradtság dédelget majd engem
A tengeri napokat el akarjuk felejteni

És figyelj, nem énekelhetsz tovább
Biztos vagyok benne, hogy csak én szeretlek
Az ajkaid ezer hazugságtól égnek
Amiről már nem gondolod, hogy érdemes elmondani

És elloptad tőlem a nyár maradékát
Altatódalok, amiket énekeltél, hogy megnyugtass
Ne hagyj itt többé, ne hagyj el újra most
Még ha nem is jelentek neked semmit

Emlékszem a titkokra, amikor menekültünk
Suttogásként maradtak a karjaimon
Amiket hordani fogok, a kíntól nehezen
Még mindig hallom, hogy gyengéden üvöltesz

Szóval miért akartál ismét
És hagytam ezeket a gondolatokat
Csak néhány hónapra akartál
Hogy továbbra is segítsek felejteni