Magyar Dalszöveg

I.
2015 odateszem,
Nem töprengek az okosokon.
Ez lesz az évem, azt mondom én,
Új ruha lesz a rokonokon.
De tehetetlennek állítasz be,
Pedig nem volt még egy hasztalan nap sem.
Hiába távcső, ide nem látsz ,
Egy százas szögre magadat akaszd te.
Én nekem a szavam igaz,
Ha nem hát eltakarodom!
De míg nem cáfoltál rá,
Addig maradok alanyi jogon.
Nem férünk el a szabad ég alatt,
Takarodjál el haladéktalanul!
Szó éri a ház elejét!
A gyűlölet a legszebb érzés, amit vettem alapul.
Mikor írtam a sorokat…
Vésd a fejedbe a monogramomat!
(Vésd a fejedbe a monogramomat!)
Vésd a fejedbe a monogramomat!
I. Péter, vádlott álljon fel,
A felszólítás hangzott el.
Zakóban akkor voltam először,
Anyám öt vödröt telebömbölt.
Azt hittem mellém pártol az Isten,
Írtam a leveleket szeretettel.
Én békével érkeztem mindig,
Nem én mondtam, hogy kezeket fel!
Ref.:
Kár lenne ezt eldobni!
Kincs, amit kaptunk, fegyver a kézben,
A születésünktől fogva minket megpróbálnak elnyomni.
(Megpróbálnak elnyomni!)
Próbáljátok felfogni!
Veszni látszik, ha drága hazám,
De mi nem fogunk elszökni!
(Mi nem fogunk elszökni!)
Minket nem fogtok elnyomni!
(Minket nem fogtok elnyomni!)
Próbáljátok megszokni!
(Minket nem fogtok elnyomni!)
Hogy minket nem tudtok elnyomni!
(Próbáljátok megszokni!)
Hogy minket nem tudtok elnyomni!
II.
Szakadt ország, az észt osztották,
Foszlott posztóban tobzódunk.
Osztozkodtak rajtunk a gecik,
Innen el kell pusztulnunk.
Kifosztottak, szét pofoztak,
Hogy erre haladunk, a mi gondunk.
Ide kikergetett itt rekedtek,
Értetek rappel a felkelő oldal.
Ti féltek, rettegtek, sündörögtök,
A nappal lefekszek, kelek a holddal.
Elpusztul e birodalom,
Hol ezren őltenek alakokat.
Ha ellenük megyek, velem vagytok?
Lebaszom rólatok a lakatokat!
De félek, hogy késő állni fel,
Befogja a pofánk az zál'hitel.
Megváltásra nem várni kell,
Hanem tenni érte, a szembe szélbe.
Az igaztalan nem kábít el,
a Rákóczi út 6.- Iván Péter!
La Grande Maros, nincsen étel,
De uránt dúsít, meg titán tétel.
Küldöm a bombát utánvéttel!
Szívjad orrba az antraxemet!
Letesztelem a reflexedet!
Erre baszom el a szabad napomat,
Leráncigálom a fuxotokat.
Viszem a zaciba a kacatokat.
Sok itt a sukaró, sok itt a suli net,
sikít a suttogó, sikít a kabinet.
Akasszátok fel magatokat!
Ref.

I.
2015 odateszem,
Nem töprengek az okosokon.
Ez lesz az évem, azt mondom én,
Új ruha lesz a rokonokon.
De tehetetlennek állítasz be,
Pedig nem volt még egy hasztalan nap sem.
Hiába távcső, ide nem látsz ,
Egy százas szögre magadat akaszd te.
Én nekem a szavam igaz,
Ha nem hát eltakarodom!
De míg nem cáfoltál rá,
Addig maradok alanyi jogon.
Nem férünk el a szabad ég alatt,
Takarodjál el haladéktalanul!
Szó éri a ház elejét!
A gyűlölet a legszebb érzés, amit vettem alapul.
Mikor írtam a sorokat…
Vésd a fejedbe a monogramomat!
(Vésd a fejedbe a monogramomat!)
Vésd a fejedbe a monogramomat!
I. Péter, vádlott álljon fel,
A felszólítás hangzott el.
Zakóban akkor voltam először,
Anyám öt vödröt telebömbölt.
Azt hittem mellém pártol az Isten,
Írtam a leveleket szeretettel.
Én békével érkeztem mindig,
Nem én mondtam, hogy kezeket fel!
Ref.:
Kár lenne ezt eldobni!
Kincs, amit kaptunk, fegyver a kézben,
A születésünktől fogva minket megpróbálnak elnyomni.
(Megpróbálnak elnyomni!)
Próbáljátok felfogni!
Veszni látszik, ha drága hazám,
De mi nem fogunk elszökni!
(Mi nem fogunk elszökni!)
Minket nem fogtok elnyomni!
(Minket nem fogtok elnyomni!)
Próbáljátok megszokni!
(Minket nem fogtok elnyomni!)
Hogy minket nem tudtok elnyomni!
(Próbáljátok megszokni!)
Hogy minket nem tudtok elnyomni!
II.
Szakadt ország, az észt osztották,
Foszlott posztóban tobzódunk.
Osztozkodtak rajtunk a gecik,
Innen el kell pusztulnunk.
Kifosztottak, szét pofoztak,
Hogy erre haladunk, a mi gondunk.
Ide kikergetett itt rekedtek,
Értetek rappel a felkelő oldal.
Ti féltek, rettegtek, sündörögtök,
A nappal lefekszek, kelek a holddal.
Elpusztul e birodalom,
Hol ezren őltenek alakokat.
Ha ellenük megyek, velem vagytok?
Lebaszom rólatok a lakatokat!
De félek, hogy késő állni fel,
Befogja a pofánk az zál'hitel.
Megváltásra nem várni kell,
Hanem tenni érte, a szembe szélbe.
Az igaztalan nem kábít el,
a Rákóczi út 6.- Iván Péter!
La Grande Maros, nincsen étel,
De uránt dúsít, meg titán tétel.
Küldöm a bombát utánvéttel!
Szívjad orrba az antraxemet!
Letesztelem a reflexedet!
Erre baszom el a szabad napomat,
Leráncigálom a fuxotokat.
Viszem a zaciba a kacatokat.
Sok itt a sukaró, sok itt a suli net,
sikít a suttogó, sikít a kabinet.
Akasszátok fel magatokat!
Ref.