Magyar Dalszöveg

I think I've outgrown my home
I'm kinda feeling lost wherever I go
I could be staring it right in the face and I wouldn't know
I think I've outgrown my home...

I have a song in my heart,
And just like life it has a middle, an end, a start
And who knows if I'm on the path if I'm walking in the dark?
I have a song in my heart...

I'm happy just to float,
Wherever this river flows...

I'm just finding my feet, pounding the street,
Hoping that someday it will come.
And I've got to leave, write my own tragedies
Keep my old bridges there to burn.
Leave all doors open, I don't know if I'll return...
I'm out on my own...
Heading out on my own...

All of the faces I have seen,
Are lacking kindness and familiarity.
And all of the eyes I have known,
Have gone cold and turned to stone.
All of the faces I have known...

I'm happy just to float,
Wherever this river flows...

I'm just finding my feet, pounding the street,
Hoping that someday it will come.
And I've got to leave, write my own tragedies
Keep my old bridges there to burn.
Leave all doors open, I don't know if I'll return...
I'm out on my own...
Heading out on my own...

It's not the end,
No, it's just a change.
My world's gone cold,
And my life's turned grey.
I need some shelter through my darkest days,
I know I'll be back someday...

I'm just finding my feet, pounding the street,
Hoping that someday it will come.
And I've got to leave, write my own tragedies
Keep my old bridges there...

I'm just finding my feet, pounding the street,
Hoping that someday it will come.
And I've got to leave, write my own tragedies
Keep my old bridges there to burn
Leave all doors open, I don't know if I'll return...
I'm out on my own...
Heading out on my own...
I'm out on my own...
Heading out on my own...

Szerintem kinőttem az otthonomat
Akárhová megyek, kicsit elveszettnek érzem magam
Egyenesen szembenézhetnék vele és nem tudom
Szerintem kinőttem az otthonomat

Van egy dal a szívemben
És mint az életnek, ennek is van közepe, kezdete és vége
És ki tudja, hogy az ösvényen járok-e, ha a sötétben sétálok?
Van egy dal a szívemben

Örülök, hogy arra sodródom
Amerre ez a folyó visz

A lábaim az utcát róják
Remélve, hogy egy nap eljön
És mennem kell, megírnom a saját tragédiáimat
Otthagyom égni a régi hídjaimat
Hagyj minden ajtót nyitva, nem tudom, hogy visszatérek-e
Egyedül indulok
Egyedül indulok

Minden arc, amit valaha láttam
Hiányzott rúluk az ismerősség és a kedvesség
És minden szem, amit valaha ismertem
Kihűlt és kővé vált
Minden arc, amit valaha ismertem

Örülök, hogy arra sodródom
Amerre ez a folyó visz

A lábaim az utcát róják
Remélve, hogy egy nap eljön
És mennem kell, megírnom a saját tragédiáimat
Otthagyom égni a régi hídjaimat
Hagyj minden ajtót nyitva, nem tudom, hogy visszatérek-e
Egyedül indulok
Egyedül indulok

Ez nem a vége
Nem, ez csak egy változás
A világom kihűlt
És az életem szürkévé vált
A legsötétebb napjaimon menedékre van szükségem
Tudom, egy nap visszatérek

A lábaim az utcát róják
Remélve, hogy egy nap eljön
És mennem kell, megírnom a saját tragédiáimat
Otthagyom égni a régi hídjaimat
Hagyj minden ajtót nyitva, nem tudom, hogy

A lábaim az utcát róják
Remélve, hogy egy nap eljön
És mennem kell, megírnom a saját tragédiáimat
Otthagyom égni a régi hídjaimat
Hagyj minden ajtót nyitva, nem tudom, hogy visszatérek-e
Egyedül indulok
Egyedül indulok
Egyedül indulok
Egyedül indulok