Magyar Dalszöveg

A mans to keen to sell what I don't need
The rain it falls down up off the street
So many people, how do they all exist?
It gets me thinking, but I shouldn't think like this

I'm in danger of getting so lost.
But then again is that part of the plot?
So many people, whose problems I can't read.
It gets me thinking, do they question the same thing?

'cause I can't take it all in all at the same
time, time, time
It comes like a flood that swallows you
alive, live, live

But suddenly it'll cut you free
and point you to an empty space
'cause my everythings just a puzzle piece
of what is actually happening, actually happening here

This woman she has sadness in her eyes
They pull me in but I can't see inside
She has a life she leads, but it's nothing to do with me
So how can I understand what I can't even see?

'cause I can't take it all in all at the same
time, time, time
It comes like a flood that swallows you
alive, live, live

But suddenly it'll cut you free
and point you to an empty space
'cause my everythings just a puzzle piece
of what is actually happening, actually happening here

These thoughts will weigh me down 'til I can't breathe
I'll slot myself back in the puzzle, where I should be
where I should be

Egy férfi túl buzgón adja el, amire nincs szükségem
Az eső zuhog az utcákon
Annyi ember, hogyan létezhetnek mind?
Elgondolkodtat, de nem kellene így gondolkoznom

Az elveszés veszélyében vagyok
De mégis, ez a cselekmény része?
Annyi ember, akinek a pproblémáit nem tudom elolvasni
Elgondolkodtad, hogy vajon ugyanazokat a dolgokat kérdőjelezik meg?

Mert nem tudok mindent befogadni
Egyszerre, egyszerre, egyszerre
Árként jön, ami lenyel téged
Élve, élve, élve

De hirtelen fel fog szabadítani téged
És üres helyre irányít
Mert mindenem csak egy darabja annak a kirakósnak,
Ami ténylegesen történik, ténylegesen történik

Ennek a nőnek szomorúság van a szemében
Behúz, de nem látok bele
Vezet egy életet, de semmi köze hozzám
Szóval hogy is érthetném meg azt, amit nem látok?

Mert nem tudok mindent befogadni
Egyszerre, egyszerre, egyszerre
Árként jön, ami lenyel téged
Élve, élve, élve

De hirtelen fel fog szabadítani téged
És üres helyre irányít
Mert mindenem csak egy darabja annak a kirakósnak,
Ami ténylegesen történik, ténylegesen történik

Ezek a gondolatok lehúznak, amíg már nem bírok lélegezni
Beillesztem magam újra a kirakósba, ahol lennem kell, ahol lennem kell