Magyar Dalszöveg

He wants to die in a lake in Geneva,
The mountains can cover the shape of his nose
He wants to die where nobody can see him
But the beauty of his death
Will carry on so
I don't believe him

He greets me with kisses when good days deceive him
And sometimes with scorn and sometimes I believe him
And sometimes I'm convinced my friends think I'm crazy
Get scared and call him but he's usually hazy

At one in the morning, day is not ended
By two he is scared that sleep is no friend
And by four he will drink but he cannot feel it
Sleep will not come because sleep does not will it
And I don't believe him
Morning is mocking me

I'll wander the streets avoiding them eats
Til the ring on my finger slips to the ground
A gift to the gutter, a gift to the city
The veins of which have broken me down
And I don't believe him
Morning is mocking me

Oh the gods that he believes
Never fail to amaze me
He believes in the love of his god of all things
But I find him wrapped up in all manner of sins
The drugs that deceive him and the girls that believe him

I can't control you I don't know you well
These are the reasons I think that you're ill
I can't control you I don't know you well
These are the reasons I think that you're ill

And since last that we parted
Last that I saw him
Down by a river
Silent and hardened
Morning was mocking us, blood hit the sky
I was just happy, my manic and I
He couldn't see me, the sun was in his eyes
And birds were singing to calm us down
And birds were singing to calm us down

And I'm sorry young man, I cannot be your friend
I don't believe in a fairytale end
I don't keep my head up all of the time
I find it dull when my heart meets my mind

And I hardly know you I think I can tell
These are the reasons I think that we're ill
I hardly know you I think I can tell
These are the reasons I think that I'm ill

And the gods that he believes
Never fail to disappoint me
And the gods that he believes
Never fail to disappoint me

My nihilist, my happy man my manic and I
Have no plans to move on
But birds are singing to calm us down
And birds are singing to calm us down

Egy genfi tóban akar meghalni
A hegyek eltakarhatják az orra alakját
Ott akar meghalni, ahol senki nem láthatja
De a halála szépsége
Tovább fog élni
Nem hiszek neki

Csókokkal üdvözöl, mikor a jó napok becsapják
És néha megvetéssel, és néha hiszek neki
És néha meggyőződésem, hogy a barátaim őrültnek hisznek
Megrémülök és felhívom, de általában ittas

Hajnali egykor a nap nem ér véget
Kettőkor rémült, hogy az alvás nem a barátja
És négyre már inni fog, de nem is érzi meg
Az alvás nem jön majd, mert az alvás már csak ilyen
És nem hiszek neki
A reggel gúnyol engem

Kószálok majd az utcákon, elkerülöm, ahol esznek
Amíg a gyűrű az ujjamról a földre nem csúszik
Egy ajándék a csatornának, egy ajándék a városnak
Aminek az erei összetörtek engem
És nem hiszek neki
A reggel gúnyol engem

Az istenek, akikben hisz
Minden alkalommal lenyűgöznek
Hisz a szerelmében a mindenek istenének
De mindenféle bűnökbe bugyolálva találok rá
A drogokba, amik becsapják, és a lányokba, akik hisznek neki

Nem irányíthatlak, nem ismerlek jól
Ezek miatt hiszem, hogy beteg vagy
Nem irányíthatlak, nem ismerlek jól
Ezek miatt hiszem, hogy beteg vagy

És mióta utoljára elváltunk
Mióta utoljára láttam
Lent egy folyónál
Csendesen és megedzetten
A reggel gúnyolt minket, vér ütött az égre
Olyan boldog voltam, a mániákusom és én
Ő nem láthatott engem, a nap a szemébe sütött
És a madarak énekeltek, hogy megnyugtassanak minket
És a madarak énekeltek, hogy megnyugtassanak minket

És sajnálom, fiatalember, nem lehetek a barátod
Nem hiszek egy tündérmesei befejezésben
Nem tudom folyton felemelni a fejemet
Egyhangúnak tartom, mikor a szívem találkozik az elmémmel

És alig ismerlek, azt hiszem, elmondhatom
Ezek miatt hiszem, hogy beteg vagy
És alig ismerlek, azt hiszem, elmondhatom
Ezek miatt hiszem, hogy beteg vagy

És az istenek, akikben hisz
Minden alkalommal csalódást okoznak
És az istenek, akikben hisz
Minden alkalommal csalódást okoznak

A nihilistám, a boldog emberem, a mániákusom és én
Nincsenek terveink a továbbállásra
De a madarak énekelnek, hogy megnyugtassanak minket
És a madarak énekelnek, hogy megnyugtassanak minket