Magyar Dalszöveg

Tom was born in 1942
With eyes of blue
And the doctors said
That his birth was far too fast
His heart stopped twice
But yet he survived
As he took his first breath
His mother took her last

And his father knew that he wasn't to blame
But he never quite looked at Tom the same
After that
And he rarely spoke about her
But when he did
He said, "Your mother used to say this

"When the skies are looking bad my dear
And your heart's lost all its hope
After dawn there will be sunshine
And all the dust will go
The skies will clear my darling
I'll wake up with the one I love the most
And in the morning, I'll make you up
Some tea and toast."

Well, they met through a friend
Who introduced them
And the first thing Tom said was, "Would you like to dance?"
They moved with each other
And when the music got slower
He said, "Don't let go of my hand."
He said, "It's only polite if I ask you tonight
Would it be alright, if I could walk you home?"
That night he told her of his birth
And he said when it hurt
He thought about what his mother said about tea and toast

Well, two quick years went by
They were side by side
And without a plan they conceived a little child
He said, "Woman, I love you and this you know
But I only earn enough for our food and clothes
But I love you and this baby until the day that I die."
She said, "We'll take care of this little life
And we'll fall in love with her baby blue eyes
And we'll be alright from some advice that I know."
She said, "I never got to meet her
But if I did, I'm sure your mother would have said this

"When the skies are looking bad my dear
And your heart's lost all its hope
After dawn there will be sunshine
And all the dust will go
The skies will clear my darling
We'll show this baby all the love we know
And in the morning, I'll make you up
Some tea and toast."

Well, he took those words
And he made them proud
He worked day after day
And hour after hour
So that they could buy a little house just on the outside of town
Their little girl grew up and so did they
They said that they loved each other everyday
And forty years later, that brings us to now

And as they're walking down the street
Her grip loosens on his hand
He puts his arm around her side as she falls to the ground
He hears her breathing and that's the only sound
Her body on the floor attracts a worried crowd
Tears rolls off his face as he says, "Don't let go, now."

And he's sitting by her bed in the hospital ward
Then their daughter walks in with a family of her own
She says, "Dad, I don't know if she can hear you now
But there's one thing mum would want you to know."

"When the skies are looking bad my dear
And your heart's lost all its hope
After dawn there will be sunshine
And all the dust will go
Skies will clear my darling
Now it's time for you to let go
Our girl will wake you up in the mornin' with some tea and toast."

42-ben világra jött Tom,
Szeme ragyogott,
De a doktorok szerint
Túl hamar született.
A szíve megállt,
de útra talált,
S a neki első lélegzet
Anyjának utolsó lett.

Apja, bár tudta jól, erről ő nem tehet,
Mégis ezt érezte, mikor csak ránézett,
S ez után
Csak ritkán hozta szóba őt.
Akkor is
Csak annyit, "Édesanyád szerint:

"Ha csupa sötét felhő az ég, szívem,
S benned a remény már elfogyott,
Hajnalban a nap felkel
És felszáll majd a por.
Kitisztul majd az ég is,
És én melletted ébredek, vigyázón,
És hogy jobban légy, kapsz majd
Teát és pirítóst."

Őt egy közös barát mutatta be
Úton a parkettre,
Tom egyből megkérdezte, egy tánchoz van-e kedve.
A páros nekikezdett,
Egy lassú dal következett,
Mire "Kérlek, fogd a kezem!"
Majd "Itt az a szokás, hogy a kedves lányt
A fiú, ha nincs más, hazakíséri."
A születése is szóba került,
S ha szívére fájdalom ül
Anyja szavaira gondol, tea és pirítós...

Eltelt két év is már, együtt maradt a pár,
S bár nem tervezték, a lány gyermeket vár.
Tom így szól, " Szeretlek, tudod jól,
Bár csak ételre, s ruhája futja a munkámból,
Én csak értetek élek, míg nem jön a halál."
Mire ő, "Mi majd viseljük a csöpség gondját,
Örömmel csodáljuk majd a szeme ragyogását,
És ha gond lesz, megfogadjuk valaki tanácsát."
Folytatta, "Bár nem tudtam vele találkozni,
Édesanyád szavai akkor is jól fognak jönni."

"Ha csupa sötét felhő az ég, szívem,
S benned a remény már elfogyott,
Hajnalban a nap felkel
És felszáll majd a por.
Kitisztul majd az ég is,
Mi ott leszünk melletted, vigyázón,
És hogy jobban légy, kapsz majd
Teát és pirítóst."

S ő megfogadta hát anyja bölcs szavát,
Folytatta a munkát hosszú éjszakákon át,
Hogy vehessen egy házikót a város határán.
A lányukat odaadóan nevelték,
Szeretetüket folyton éreztették,
És negyven év repült így tovább.

Kézenfogva sétálnak, a nő hirtelen
Szerelme karjában rogy a földre le,
Csak a lélegzetét hallja, mást már nem hall,
Teste köré gyűlt tömeg nézi őt aggodalommal,
A férfi könnyek közt kiáltja, "Most el ne hagyj!"

S ahol együtt vannak újra, az a korházi ágy,
A lányuk jön be közben, hozza saját családját,
így szól, "Apa, nem tudom anya hall-e most,
De valamit szerinte is jobb ha tudsz."

"Ha csupa sötét felhő az ég, szívem,
S benned a remény már elfogyott,
Hajnalban a nap felkel
És felszáll majd a por.
Kitisztul majd az ég is,
s eljön az idő, jön a búcsúzó,
És hogy jobban légy, a lányunk csinál majd
Teát és pirítóst."